Mi lesz még itt?

 

Az öregasszony egy városszéli csöndes utcácskában lakott, mindenki ismerte, bár távolról sem mindenki szerette. Már évekkel ezelőtt is azt pletykálták, hogy csalja az urát, de persze, biztosat nem lehetett tudni. Talán a munkahelyén lépett félre, amiről nem tudhattak a szomszédok, de az is lehet, hogy semmi nem volt igaz az egészből, hiszen benne volt már a korban. Annyi mindent összebeszélnek az emberek!

Amikor aztán nyugdíjba ment, hirtelen megváltozott minden. Egyre gyakrabban látogatták idegen férfiak, sokszor jóval fiatalabbak is. És mindig akkor, amikor nem volt otthon az ura. A szomszédok olykor diplomatikusan rákérdeztek, hogy ki volt ez az ember, ő pedig mindig kitérő válaszokat adott, vagy hazudott.

-- Ó hát csak a mosógépszerelő! – felelte egyszer Balajtiné érdeklődésére. – Tudod, hogy állandóan elromlanak ezek a készülékek.

-- Nagyszerű, az én mosógépem is rossz – csillant fel Balajtiné szeme. – Meg tudnád adni a telefonszámát?

Mire lett nagy hebegés és habogás, aztán sietve becsapta a kaput. Akkor már egészen biztos volt abban az egész utca, hogy az öregasszony félrelépeget. Ám egyszer aztán, nem lehet tudni, hogy magától világosodott meg vagy valaki súgott neki, gyanút fogott a férje is. És a megvilágosodást tett követte, hirtelen, a nap kellős közepén, hazaállított a munkából. Minek folyományaként egy hiányos öltözetű férfiember ugrott ki a házuk ablakán, az egész utca nagy örömére.

A férj hatalmas botrányt csapott, a veszekedést még két utcával odébb is lehetett hallani, ám ennek ellenére az öregasszony nem fogta vissza magát, a férfiak rendszeresen jártak látogatóba, az ember egyre gyakrabban jött haza szokatlan időpontokban, ilyenkor aztán jött a haddelhadd, a környékbeliek meg jól szórakoztak. Azt mondják, Jolánka néni még a tévéjét is eladta, azt mondja, abban soha nincs ilyen jó műsor.

Persze, nem mindenki nézte jó szemmel ezt a dolgot. Leginkább Amálka, a harmadik szomszéd csóválta a fejét rosszallóan, ő gyermekkorától ismerte az öregasszonyt és gusztustalannak tartotta a dolgot. Egyszer aztán meg is állította, amikor találkoztak az utcán.

-- Erzsi, Erzsi, nem szégyelled magad, így viselkedni a te korodban? – kérdezte tőle mérgesen. – Hát milyen példát mutatsz a gyerekeknek?

Az öregasszony egy percre visszahőkölt, nem számított ilyen korholásra, aztán elmosolyodott, sőt még át is ölelte Amálka vállát.

-- Te könnyen beszélsz, mert te még dolgozol! – mondta neki. – No de várj csak, majd ha nyugdíjba mégy! Akkor fog terád is rádjönni.

Azóta az egész utca a napokat számolja. Azt mondják, Amálka nemsokára nyugdíjba megy. Mi lesz még itt? Mi lesz még itt?