Pedig fölösleges az aggodalom. Kora délutánra jár, s ilyenkor még télen is csak kevesen múlatják itt az időt, azok is inkább munkában, korban megfáradt emberek, akik jobb szeretik a csöndet, mint az esti dajdajozást.
Meg aztán, Terka néni, a kocsmáros mellett amúgy sem nagyon lehet helytelenkedni. Mert Terka nénit az jó isten is kocsmárosnak teremtette, ha volt ilyen szándéka. Márpedig, minden bizonnyal volt, mert ilyen tökéletes alkotásra, csak úgy, véletlenül, még ő sem lenne képes.
Először is, Terka néni úgy bírta a piát, hogy bármelyik férfit képes volt az asztal alá inni. Bírta, de nem szerette, így nyugodtan rá lehetett bízni az árukészletet. Emellett, nagyobb rendet tudott tartani, mint egy szakasz rendőr. Hírlik, hogy fiatalabb korában rendszeresen helyre tette a férjét. Ami igaz lehet, mert ha valami lovagias összekülönbözés akarta kezdetét venni a kocsmában, úgy kipenderítette a szereplőket, hogy azok még a másvilágon is megemlítették. Aztán, persze, kialakult a megfelelő tekintély, csak megmutatta hatalmas lapáttenyerét, és nyomban lehiggadtak a kedélyek.
Az ő közelében még az öreg Kendereczki sem mer nyúlkálni, aki mindig az ajtó mellett ül, és még az utcán sem tud úgy elmenni, hogy meg ne ölelgesse a fehérszemélyeket. Egyszer, akkor is jó homályos volt már a tekintete, tévedésből Tarka néni felé markolászott, de az akkorát csapott a kezére, hogy eltörött az ujja.
Szóval, hátul verik a blattot, elől fújják a füstöt, ahogy mindennap, talán ezer éve már, amikor nyílik az ajtó, előbb egy kis fény szökken be rajta a téli, szürke külvilágból, s nyomában egy kipirult arcú, szép kis szőke lány, csillogó szemmel, fülig érő szájjal.
-- Terka néném, Terka néném! – kiáltja izgatottan, s már szalad is a pult mögé, mert hírei bizalmasak. – Terka néném, hazajött!
-- Ki jött haza? – kérdezi értetlenül.
-- Hát, a Jóska! Hazaengedték szabadságra! Ma hajnalban érkezett.
Most már az asszonynak is virul a tekintete.
-- Hála a jó istennek! Egy éve vitték el abba a büdös nagy szovjet hadseregbe, azóta nem láttuk!
-- Terka néném, gondolja, hogy be fog jönni a kocsmába?
-- Hogy bejön-e? Hiszen a keresztfiam! Meg aztán, hová is mehetne máshová itt a faluban?
Megint csönd lesz, de ez már nem az a csönd. Feszültséggel terhes dohányfüst lengi be a falakat, megül a vállakon, az arcokon, még a kártyalapokon is.
Egyszer csak felpattan az ajtó. Előbb meg sem ismerik a katonaruhás, szép szál legényt, aki hetykén áll meg a kocsma közepén, a nyitva maradt ajtón beszökő szürke téli fényben. Aztán felemelkednek, ugrana mindenki kezet fogni, megölelni.
-- Zdrávsztvujtye! – veti oda foghegyről a fiú, s az örvendők egy pillanatra megtorpannak, az ölelésre emelt karok megállnak a levegőben.
-- Isten hozott! – mondja kicsit kényszeredett mosollyal Terka néni.
Amaz nem ért a szóból.
-- Zdrávsztvujtye! – köszön még egyszer oroszul, önérzetesen kihúzva magát, jelezve, ő már kiemelkedett, kikupálódott, csak oroszul tud, csupán félig-meddig tartozik ide.
-- Mit adhatok? – kérdezi Terka néni, de a hangja úgy kong, mintha mélységes mély kútból jönne.
-- Dájtye pozsálosztá -- kezdené amaz megint oroszul, de itt már elszakad a cérna.
-- Hát te mit képzelsz! Oroszul akarsz velem beszélni? Nekem játszod itt az eszed, aki a térdemen lovagoltattalak! Hogy nem sül ki a szemed! – kiált fel az asszony elszürkült arccal, aztán kiugrik a pult mögül, hatalmas markával megragadja a katonazubbony gallérját és Jóska már repül is kifelé a nyitott ajtón, nagyot huppan a térdig érő hóban.
--Terka néném! Ne bántson! Hiszen tudok én magyarul! – fogja könyörgőre, miután kiköp némi sáros havat, mely a landolás során került a szájába.
-- No, mindjárt gondoltam! – vigyorog elégedetten Terka néni. – Mindig is sejtettem, hogy én vagyok a legjobb nyelvtanár, hiszen egy szempillantás alatt megtanítottalak beszélni.
Jóska egy darabig még üldögél, aztán besomfordál a kocsmába.
-- Gyere, igyál valamit erre a nagy ijedtségre! A vendégem vagy – mondja neki Terka néni.
Újra csönd van, a vendégek a pohár fölött emésztik a történteket.
-- Ha megnyerte, hadd vigye! – kiált fel valaki a hátsó sarokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése