Egy idő után azonban az emberek többsége, ha lázadni nem is mert, rafináltan, szépen becsomagolva mégis kimondta a véleményét. Persze, úgy, hogy még véletlenül se ejtsen ki a száján negatív összefüggésben olyan szavakat, mint például a „párt”, a „szovjet” és a „rendszer”. Úgy tűnhetett, hogy a rendszerrel teljes egészében elégedettek, csak bizonyos visszás jelenségeket tesznek szóvá, melyeket az elvtársak nyilván ki fognak javítani.
A megfogalmazás annyira burkolt volt, hogy még azok sem érezték benne a politikát, akik hallották, csak utólag belegondolva derült ki, hogy miről van szó. Egyik legendás ungvári egyetemi tanárunk, Zékány Imre bácsi, aki falusi gyerek volt és meglehetősen nehezen viselte a belvárosi létet, egyszer ezzel állított be az egyetemre:
-- Emberek, tudják mi történt? Földbirtokos lettem!
Majd, miután látta, hogy egy szót sem értünk az egészből, így folytatta:
-- És tudják, mennyi földem van? Egy egész virágcseréppel!
Aki nem figyelte a hanghordozását, szentül hihette, most nem panaszkodik, hanem dicsekszik.
Szintén hozzá fűződik egy másik hasonló eset. A hetvenes évek közepén nagyon feszültté vált a szovjet-kínai viszony, több összecsapás is történt a határ mentén. Egy napon találkoztunk Imre bácsival a városban, hóna alatt hatalmas könyvet cipelt. Kérdeztük tőle, hogy mi az.
-- Ez egy kínai szótár, fiúkák. Már tanulok kínaiul. Ajánlom maguknak is, holnapra itt lesznek – szólt nevetve. És csak később esett le, hogy most tulajdonképpen gyengének nevezte a Szovjetuniót.
Felnőtt fejjel aztán az ember rádöbbent, hogy már jóval korábban, az általános iskolában is halott a nagyoktól, főleg a tanáraitól ilyen szépen becsomagolt, mélyebb értelmű mondatokat. Esetleg többször is. Demjén Jóska bácsi, az általános iskolai igazgatóm például ezt mondogatta:
-- A szovjet pedagógus élete három szakaszból áll: húsz évig tanul, húsz évig építkezik, húsz évig betegeskedik, aztán meghal.
Mi ez, ha nem a rendszer kritikája?
De mondott ő ennél merészebbet is. Egyszer állítólag a pártgyűlésen a városból jött fejtágító ember arról beszélt, hogy vannak még problémák, de most már minden jó lesz, a következő ötéves tervben a szovjet emberek úgy fognak élni, mint régen az urak. Mire Jóska bácsi félhangosan megjegyezte:
-- Aki húszéves koráig nem okos, negyvenig nem egészséges és hatvanig nem gazdag, az már sosem lesz az.
Az előadó meg nem értette, hogy miről beszél. Vagy csak nem akarta érteni.
Szóval a szeg mindig kibújt a zsákból, az emberek még azokban az időkben is kimondták a véleményüket, még ha becsomagolva is. Csak figyelni kellett a mélyebb értelmű mondatokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése