A papa, Miska bácsi gyorsan be is iratkozott egy KRESZ-tanfolyamra és hogy ezzel is gyakorolja a tudnivalókat, közben ő is vezetni tanította a tizenkét éves fiát. Igyekezetét hamarosan siker koronázta, meglett a jogosítvány.
Abban az időben Kárpátalján, akinek nagyobb mennyiségű gyümölcse termett, az pálinkát főzött. Ezekhez szinte mindig saját készítésű pálinkafőzőket használtak, melyeket leggyakrabban alumínium tejeskannákból csináltak, egy kis rézcső felhasználásával. Az ilyen szerkezetek olykor valódi kerítésszaggatót, olykor meg szeszipari műremeket produkáltak. Persze, a pálinkafőzés tilos volt, ha valaki lebukott, akkor jól meg is büntették, de ettől a többiek még tovább folytatták áldásos tevékenységüket.
Miska bácsi bizalmas körökben elismert pálinkafőző volt, sőt, az az igazság, hogy a baráti társaság nagy részét ő tanította meg, ezen nemes mesterség fortélyaira. Gyakran előfordult, hogy ha valaki pálinkát akart főzni, akkor elhívta segíteni, vagy, ha kevesebb volt az alapanyag, akkor közösen főzték az éltető nedűt. Ilyenkor általában elkísérte a család is, az asszonyok eltraccsolgattak, a gyerekek játszottak, a pálinkafőzés, minden törvénytelensége ellenére, igazi társadalmi eseménnyé vált.
Nem csoda, hogy az új autóval egyik első útja az egyik szintén munkácsi rokonához vezetett, pálinkafőzési célzattal. A párlat elkészítése azonban lassú folyamat, s míg a szülők a hátsó udvarban munkálkodtak, a gyerekek elunták magukat, a kisfiú kiment az utcára és beült az autóba, majd követte a háziak tizenegyéves kislánya is. És mit csinál egy, pláne meg két, gyerek, ha unatkozik, kitalál valami programot. Jelen esetben ez arról szólt, hogy a fiú elhatározta, megmutatja, hogy ő már tud vezetni. Mert a menőzés, már akkor sem volt ismeretlen fogalom, csak esetleg másként nevezték.
Elindultak hát a kocsival és csaptak egy-két kört a piac mögötti téren. Ekkor azonban támadt egy kis probléma. Épp arra járt két rendőr, vagy ahogy akkor hívták, milicista. Nem lehet tudni, hogy az autó furcsa mozgására figyeltek fel, vagy azonnal észrevették, egy gyerek ül a volánnál, de amikor a kocsi megállt a kapuban, ők is megjelentek.
-- Hát a szüleitek hol vannak? -- kérdezték kellő szigorral.
Mire a gyerekek rémülten, némileg dadogva elmondták, hogy a felmenőik odabent vannak az udvaron. Ekkor azonban a Jóisten közbeszólt, a rendőrök nem mentek be, hanem azt mondták:
-- Most azonnal hívjátok ki őket!
A szülők sápadtan, tétova léptekkel közeledtek a kapu felé. Teljesen biztosak voltak abban, hogy a rendőrök a pálinkafőzés miatt jöttek. Hogy most lebuktak. És volt vesztenivalójuk. Elég sok, hiszen mindkét házaspár pedagógus volt, akinek példát kellett mutatni, akiken példát lehetett statuálni.
Odaértek a kapuhoz, megálltak a rendőrök előtt. Miska bácsi már épp valami szalonképes magyarázatot akart adni a pálinkafőzésre, mintha arra lenne szalonképes magyarázat, de az egyik ráförmedt.
-- Hogy vigyáznak maguk a gyerekükre? Nem is veszik észre, hogy autót vezet? Még csak tizenkét éves! – kiáltott rá.
Miska bácsi kissé lassan fogta fel, hogy miről is van szó, de amikor leesett a tantusz, úgy kiszakadt belőle e feszültség, hogy, életében először és utoljára, lekevert egy pofont a fiának. Amitől nemcsak a gyerek, de a rendőr is megijedt.
-- Ne legyen, már ilyen szigorú ezzel a gyerekkel! Elvégre nem történt semmi baj! Csak figyeljenek oda! – mondta, aztán elmentek.
A szülők megnyugodtak, a pálinka kifőtt, rég meg is itták. Csak a családban emlegetik még ezt a régi történetet. Bár már alig maradtak emlékezők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése