MEGSZÁLLOTT VÁROSOK

 (Megjelent: Városok Lapja, 1934.06.01.)

A Ruténföld négy városának új népszámlálási adatai

A Kárpátalja három városa közül 1910-ben Beregszász csaknem százszázalékosan, Ungvár négyötödrészben, Munkács háromnegyedrészben volt magyar jellegű. A csehek újabban Nagyszőlőst is városi jelleggel ruházták fel, bár lakossága ma is jóval elmarad az előző városoké mögött. Nagyszőlős szintén háromnegyedrészben volt magyar az utolsó magyar népszámlálás eredményei szerint. A cseh népszámlálás ezeknek a városoknak a magyarságában mindjárt az első ízben éppen olyan rombolást vitt véghez, mint a többi felvidéki városokéban. 1921-ben szerintük Beregszász magyar lakossága kétharmadnál is kevesebbre hanyatlott, Ungváré négytized alá süllyedt, Munkácsé pedig alighogy meg tudta tartani az egynegyedrészes arányt. Nagyszőlősön meg a magyarság az 1919. évi háromnegyedrészről alig egyötödrészre zuhant le — ha mindaz igaz, amit a csehek állítanak. De az 1921. évi eredmény, bármilyen elképesztő volt is, még mindig nem felelt meg a csehek céljainak. Ezért 1930-ra a magyarok arányszámát még alacsonyabbra nyomták le. Az új adatok szerint Beregszászon már csak 52,2 százalék, Nagyszőlősön 24,8 százalék, Munkácson 22,5 százalék a magyarok arányszáma. Ungvárt pedig 17,8 százalékra hanyatlott és ezzel Ungvár magyarsága elvesztette a magyar nyelvhez való közigazgatási jogát. A cseh adatok szerint 1921 és 1930 között a három előbbi városban a magyarság lélekszáma abszolút számban gyarapodott, de arányszámuk mégis hanyatlott, mert a többi népelemek számának emelkedése gyorsabb ütemű volt. Beregszászon a magyarság lélekszáma e tíz év alatt 9,7 százalékkal, Munkácson 12,9 százalékkal, Nagyszőlősön 24,8 százalékkal növekedett, Ungvárt ellenben 41,6 százalékos csökkenést mutatnak ki. A cseh adatok megbízhatatlanságát már az is elárulja, hogy szerintük a városokban ezen a ruténvidéken nem a rutén elem uralkodik, Nagyszőlősön 41,7 százalék a rutén lakosság aránya és csak 4,9 százalék a cseheké, valamint a tótoké, Ungvárt ellenben a rutének csak 24,7 százalékot, a csehek és tótok 31,7 százalékot tesznek. Munkácson a rutének szintén meghaladják a negyedrészt, a csehek és tótok pedig együtt 10,8 százalékot tesznek, Beregszászon egyfelől rutének, másfelől a csehek-tótok egyforma arányban vannak. A ruténföldi városokban a zsidóság szerepe igen nagy. Munkácson 36 százalék, Nagyszőlősön 27,8 százalék, Ungvárt 23,3 százalék, Beregszászon 21,3 százalék a nemzetiségnek elismert zsidóság számaránya ; Munkácson eszerint az övék a viszonylagos többség is, mert az utánuk következő ruténság is csak 26 százalékkal szerepel. A zsidó vallásúak száma természetesen még nagyobb; a csehek ezekben a városokban sem tiltják azt, hogy a zsidók az uralkodó fajhoz tartozóknak vallják magukat, csak a magyarságról igyekeznek őket minél teljesebb mértékben leoperálni. Munkácson 11 313 zsidó vallású lakos szerepel, akik közül 8869 lakost vettek zsidó nemzetiségűnek. A hiányzó 2444 fő a rutének és a csehek, valamint tótok 8740 főnyi számában keresendő és csaknem 40 százalékkal emeli azok számarányát, ami valóban nem megvetendő nyereség az uralkodó faj szempontjából. Ungvárt ugyanezen az alapon 1460 fővel sikerült az uralkodó nép fejszámát növelni, ami itt körülbelül egy tizedrésznyi eltolódást jelent javukra. Az el nem ismert állampolgárok száma, mint a Felvidéken általában, a rutén városokban is igen nagy és 1921 óta mind a négy városban legalább is megkétszereződött, Beregszászban és Nagyszőlősön ellenben csaknem a négyszeresére emelkedett. Hogy ezek egyáltalában nem új bevándorlókat jelentenek — hiszen ezekbe a városokba is csak csehek vándoroltak be — az éppen úgy nem titok, mint az, hogy ez a tömeg csaknem teljes egészében azoknak a magyaroknak ezreit foglalja magában, akiktől a csehek az állampolgári jelleget és jogot megtagadták.

Fotó: A munkácsi Latorca-part 1935-ben.

Forrás: Fortepan