Azonnal kiderül, hogy ő nem csupán vezérszurkolója a csapatnak, hanem a vállán nyugszik az egész helyi labdarúgás. Ahogy felsorakoztak a csapatok, kihúzza magát és büszkén néz végig az övéin.
-- Istenem, micsoda gárda jött itt össze! -- súgja a fülembe. – És ezeket mind én hoztam ide, meg az edzőt is!
Aztán útjára indul a labda. Tényleg egész ügyesen passzolgattak.
-- Azt a kis tízest figyeld majd! Fantasztikusan gyors! – mondja a polgármester úr. – Évekig máshol játszott, én hívtam haza.
Néha felrúgnak egy-egy hazai játékost, ilyenkor kollektíve szidják az ellenfelet, ha meg nem fújják le, akkor a bírót.
-- Te nem is tudod, milyen nehéz egy ilyen csapatot összehozni – szólal meg újra a polgármester úr, talán mert kissé ő is unja az egészet, bár ezt soha nem vallaná be. – Mennyit kellett már veszekednem, mert mindenki bele akar szólni! Te ezt el sem tudod képzelni.
Közben a pályán folytatódik a meccs. És egyszer csak, szinte a semmiből, kapnak a hazaiak egy tizenegyest. A kis tízes bevágja, mind a nyolcvan néző extázisban őrjöng. Aztán már el is jön a félidő.
A polgármester úr odaszalad a csapathoz, mond nekik néhány biztató szót, majd visszaül mellém.
-- Pedig, ha tudnád, honnan indultunk! – folytatja, mintha abba sem hagyta volna. – Az elődöm az egyáltalán nem törődött a focival. Ő aztán nem csinált az égvilágon semmit! Ha tudnád, hogy itt milyen állapotok voltak!
A csapatok kijönnek a pályára, a mérkőzés folytatódik. Ám nem lehet tudni, hogy mitől, talán a cserék vagy az edzői ráhatás miatt, az ellenfél egyenesen megtáltosodik. Egyre-másra vezeti a támadásokat, a hazaiak teljesen beszorulnak.
-- Mi vagyunk a jobbak!—kiáltozza a polgármester úr a csapatnak egy-egy kibekkelt támadás után egyre rekedtebben. – Harcoljatok!
De a fiúk hiába harcolnak. Még tíz perc sem telt el a második félidőből, amikor az egyik hátvéd lyukat rúg és a labda bevánszorgott a hálóba. Az ellenfél kiegyenlít.
-- Szerencsétlenek! Mit csináltok ott hátul? – üvölti a polgármester úr.
A középkezdés után továbbra is az ellenfél támad, a hazaiak kétségbeesetten védekeznek. Nemcsak polgármester úr, hanem szinte az egész közönség szidja a csapatot. Már-már úgy tűnik, sikerül kihúzni egy döntetlennel, amikor a vendégcsapat egyik játékosa megereszt egy gyengécske lövést, a labda alig vánszorog, a kapus lehajol érte és a kezei között begurul a hálóba.
Ekkor már elszabadulnak az indulatok.
-- Ti vagytok a falu szégyene! – üvölti a játékosoknak a polgármester úr.
A meccset lefújják. A nézők szedelőznek, a játékosok ballagnak az öltöző felé. Mögöttük, némileg lemaradva, az edző és a klubelnök.
-- Látod, ők tehetnek mindenről! – mutat rájuk a polgármester úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése