Petőfi után szabadon
"Szívemnek
gyöngyháza, lelkem Iluskája!"
Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:
"Pillants ide, hiszen ezen a világon
A maszk mögött úgyis csak szemedet látom.”
„Vesd
reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, nem ölellek én meg
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
Másfél méter távról hajlok ajakadra!”
"Tudod,
Jancsi szívem, örömest kimennék,
Ha a fertőzéstől oly igen nem félnék,
Mert hogyha elkapom, velem rosszul bánnak
Két hétre kegyetlen karanténba zárnak.”
Ezeket
mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:
"Gyere
ki, galambom! Gyere ki, gerlicém!
A fertőtlenítést mindjárt elvégzem én
Aztán a Covid sincs mostan a közelben
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen."
Kicsalta
a leányt édes beszédével,
Fogná át derekát mind a két kezével,
Csókolná a száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.
Ám Iluska így szólt: „Hol a másfél méter?
És a maszk sincs rajtad! Mondtam már elégszer!
Már megint nem hoztad el a Domesztoszod?
Nincsen addig etypety, amíg meg nem szokod!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése