Már hajnalban sorban állnak az emberek a hóban, rengeteg a külföldi is, a világért sem hagynának ki egy ilyen alkalmi vételt. Már két órája állnak, jól összefagytak, de még ki sem nyitották a boltot. Újabb két óra múlva nyílik az ajtó, kilép rajta a bolt vezetője és elkiáltja magát:
-- Elvtársak, hamarosan elkezdjük a kaviár árusítását! Kérem, legyenek türelemmel.
Az emberek állnak tovább. Újabb két óra múlva ismét kilép az ajtón a bolt vezetője és elkiáltja magát:
-- Elvtársak, hamarosan elkezdjük a kaviár árusítását! De mivel ilyen akcióra még nem volt példa, úgy gondoljuk, nem jut majd mindenkinek! Kérem, hogy a zsidók menjenek haza!
A zsidók hazamennek, a többiek állnak tovább. Újabb két óra múlva ismét kilép a bolt elé a főnök és elkiáltja magát:
-- Elvtársak, hamarosan elkezdjük a kaviár árusítását! De mivel ilyen akcióra még nem volt példa, úgy gondoljuk, nem jut mindenkinek, ezért csak a háborús veteránok vásárolhatnak. Kérem a többieket, hogy menjenek haza!
A tér kiürül, csak húszan-harmincan maradnak ott. Egyszer csak kilép az ajtón a bolt vezetője és elkiáltja magát:
-- Elvtársak, hamarosan megkezdjük a kaviár árusítását! De mivel ilyen akcióra még nem volt példa, csak az első világháború veteránjai vásárolhatnak! Kérem, a többiek menjenek haza!
Az emberek hazamennek, csak egy reszketeg öregember marad a bolt előtt. A főnök behívja és azt mondja neki:
-- Értse meg bácsika, nincs itt semmiféle kaviár és nem is lesz! Menjen szépen haza!
-- Értem én fiacskám, értem, hiszen tudom milyen országban élek. Nem is azért állok itt, csak lenne egy kérdésem.
-- És mi lenne az?
-- Mért pont a zsidókat engedték elsőnek haza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése