(Megjelent: Nyírvidék, 1944.06.13.)
Az
ellenséges repülőgépekről ledobált gyilkos szerszámok, robbanó holmik
veszedelmét hasztalan hirdették újságcikkek, hirdetmények, hatósági és
társadalmi oldalról ismételt, figyelmeztetésiek az uzsokí Kotán Elek 20
esztendős legény számára. Most azután keserves árat fizetett tudatlanságáért,
vagy oktalan kíváncsiskodásáért: két kezéről hat ujját vesztette el.
Szép
júniusi nap volt és Kottán Elek uzsoki legény a húszévesek életvidámságával
hajtotta ki szülei teheneit a legelőre. Hangos nótaszóval bandukolt az úton, de
hirtelen elhalt ajkán a dal, mert az út porából egy csábítóan csillogó, ezüstös
tárgy vonta magára a figyelmét. A legény kíváncsian hajolt le és örömmel látta,
hogy a földön, minden falusi legény álmainak vágya, egy gyönyörűszép
szájharmonika hever.
A
fiatalember örömmel nyúlt a becses szerszámért és fülében már felcsendült az a
kedves nóta, amit majd a talált harmonikán fog elfújni. Érintésére azonban a
hangszer felrobbant és a szerencsétlen legény két kezéről 3—3 ujjat tépett le.
Az
angolszász „humanista“ hadviselés fiatal áldozatát az ungvári kórházban
ápolják, ahol Kottán Elek most bizonyára a „nem mind arany, ami fénylik"
mondás, számára oly keserű igazsága fölött töpreng.
A képen: a magyar-szovjet határ Uzsoknál, 1940-ben.
Fotó: Fortepan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése