Levél és klissé a szerkesztőhöz
Verchovina, 1923. ápr. 15.
Igen tisztelt Szerkesztő Úr!
Az Új Közlöny szombati számában egy cikk jelent meg, amely
hűséges fordításban közli azt a támadást, amely a Ruszinban, a kormány
orgánumában jelent meg -- a kormány egyik exponense dr. Frankenberger ellen.
Őszintén szólva, nekem nem fontos a Frankenberger elleni támadás -- ezt a vitát
intézzék el az urak egymás közt. Van azonban a közölt cikkben egy passzus,
amelyet nem hagyhatok szó nélkül. A cikk írója ugyanis idézi a Tribuna c. nagy
cseh lapnak a Volosin cikke
elé írt megjegyzését, amelyben a következők olvashatók Volosinról: „Népénél közszeretetben áll és tekintélynek örvend, mert
igaz és becsületes vezére volt népének az elnyomatás nehéz napjaiban."
Az Új Közlöny szerkesztősége ehhez a következő epés
megjegyzést fűzte: „Ezt csak Volosin írhatta önmagáról." Nekem az a szent meggyőződésem, hogy
az Új Közlöny szerkesztősége téved, mert ezeket a hízelgő sorokat Volosin nem írhatta önmagáról, mert
politikai múltját ő ismeri legjobban. Ezt valószínűleg a Tribuna egyik
munkatársa fűzte hozzá, hogy a nyilatkozó személyét egy kissé növelje.
Az „elnyomatás nehéz napjaiban“ Volosin atyánknak annyi köze volt a ruszin nép nemzeti életéhez, mint
nekem a turkesztáni kirgizek nemzeti életéhez. Volosin fajmagyar volt, aki olyan hazafiasan tudott „csepegni,“ hogy
ebben senki sem lehetett versenytársa. Ennek bizonyítására mellékelem az alábbi
klissét, amely hűségesen közli Volosin Ágoston szerkesztésében megjelent 1. osztályú elemi
olvasókönyvének 80.-ik oldalán lévő 52. számú közleményét. Ezt a tankönyvet a
magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 79.983 sz. alatt engedélyezte.
A közlemény eredetiben így szól:
52. A haza.
A haza a mi szülőföldünk, melyen éltek apáink és őseink,
melyen születtünk és élünk mi magunk is.
A mi hazánk -- Magyarország. Itt születtünk mi ebben a
szép országban. Magyarország a mi szülőföldünk, a mi honunk.
Ki ne szeretné szüleinek és őseinek földjét? Ki ne
szeretné hazáját? Mint az anya, úgy táplál ő minket hegyeinek gazdagságával,
mezőinek termésével és folyóinak vizével. Mint a gondos atya, úgy védelmez
minket a külső és belső ellenségektől, katonáival és törvényeivel. Védi
házainkat, templomainkat és jogainkat. Ezért szeretjük mi polgártársainkat,
ezért olyan kedves nekünk a mi szép hazánk.
Ezen az olvasmányon el fog ámulni a Tribuna. Ezt adta be Volosin a ruszin nebulóknak?
Erre is kényszerítette a magyar kormány? A tartalomjegyzékből, ahol minden
közlemény írójának a neve fel van jegyezve, megállapítottam, hogy ennek a
nemzeti ömlengésnek V. Á. a signuma, azaz szerzője Volosin Ágoston patentirozott
hazafi. Ebből tehát újra csak azt konstatálhatom, hogy Volosin úr az „elnyomatás nehéz
napjaiban“ is az elnyomók táborában volt és ígу gondolkodott az elnyomó gonosz
magyarokról és ilyen szép eszméket adott be Magyarországról a ruszin gyermekeknek.
Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr!
A klissét önnek ajándékozom emlékeként annak, hogy ruszin népünk „elnyomatásának nehéz napjaiban“ Volosin úr az „elnyomók” egyik hűséges
eszköze volt.
Mély tisztelettel:
Ruszin.
A szerkesztő megjegyzése:
Avgusztin Ivanovics Volosin (ukránul) : Авґустин Іванович Волошин,csehül Augustin Vološin, magyaros névváltozatban Volosin Ágost ruszin nemzetiségű görögkatolikus pap, politikus. A rövid ideig létezett független Kárpátukrajna miniszterelnöke volt.
Budapest végezte tanulmányait, pedagógiai diplomát szerzett. Később görögkatolikus pap lett, Ungváron plébánosként tevékenykedett. Miután az Osztrák–Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút, Volosin Kárpátalja Ukrajnához való csatolását szorgalmazta. A Központi Ruszin Nemzeti Tanács egyik alapítója, majd 1920-ig a kárpátaljai direktórium tagja lett. 1923-ban megalapította a Keresztény Néppártot, amelynek színeiben 1925–1929 között a csehszlovák parlament képviselője volt.
A müncheni egyezmény után megalakult, Bródy András vezette kormánynak a közegészségügyi minisztere lett, majd Bródy lemondása után ő lett a miniszterelnök. 1939. március 14-én kinyilvánította Kárpátalja függetlenségét, azonban másnap a Magyar Honvédség megszállta a teljes területet, így Volosin kénytelen volt elmenekülni. A németek által megszállt Prágában telepedett le, ahol az Ukrán Szabadegyetem pedagógiai tanszékét vezette. 1945 májusában a SZMERS letartóztatta. A moszkvai Butirka börtönbe szállították, ahol ismeretlen körülmények között 1945. július 19-én meghalt. Holtteste jelenleg is ismeretlen helyen nyugszik.
A szovjet uralom idején Volosin hazaárulóként volt megbélyegezve. A rendszerváltás után megváltozott ez a kép, jelenleg az ukránok az önálló Ukrajna megteremtésének egyik harcosának tekintik, ugyanakkor a ruszinok viszont az autonóm Ruszinkó létrehozójának is tartják őt. 2003-ban Ungváron, az Ung partján szobrot állítottak Avgusztin Volosinnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése