Vilmos császár Munkácson

 (Megjelent: Határszéli Újság, 1917.10.07.)

A világháború sokszor tette érdekes események középpontjává Munkácsot, de ennél nagyobb eseményt már nem is tudunk elképzelni. A sok nagynevű vendég után, akik itt megfordultak, megérkezett a legnagyobb is, a német birodalom hatalmas császárja s keveseknek megadatott, hogy láthassák. Szept. 6-án 9 óra 59 perckor futott be pontosan vonata a pályaudvarra, hol a katonai parancsnokságokon kívül körülbelül 70—80 német ápolónő várta. A császár könnyedén ugrott le kocsijából s Obauer altábornagy jelentését meghallgatva ismerősként fordult az ápolónőket vezető grófnőhöz, meghajtva magát kezet csókolt neki, s férjéről, majd egyéb dolgokról kérdezősködött. Minden schwesterhez volt egy szellemes szava, kérdése, láthatóan jó hangulatban volt, evett a szőlőből, mellyel megkínálták, s nagyon tetszett neki, mikor az ápolónők kara a német himnuszt Wacht am Rreint szépen elénekelte. Beszélt még a debreceni vonalparancsnokkal s a helybeli Bahnhofkommandanssal: Salamon Győzővel. Éppen akkor pihent az állomáson egy átvonuló német fél vadászzászlóalj. Ezeknek századosa jelentkezett előtte s azután Vilmos császár elvonult a legénység előtt. Búcsúzáskor barátságosan nyújtotta át a grófnénak a II. o. német vöröskereszt díszjelvényt. Általában nagyon meg volt elégedve, amit legjobban bizonyít, hogy vonata 10 perccel tovább — 24 percig — időzött az állomáson. A közönség lelkes hoch és éljen kiáltásokkal üdvözölte s általában látása mindenkiben csak növelte azt a csodálatot, mellyel személyét mindenütt körülveszik. Útjában József főherceg udvari vonatán kísérte.