Keresik Szent László sírját

(Megjelent: Budapest, 1911.10.15.)

 

A nagyváradi öreg várban — mint tudósítónk írja — rendkívül érdekes ásatás folyik pár nap óta. A városalapító nagy király, Szent László székesegyházának romjait s a romok alatt a fejedelem sírját kutatják újra. Még 1881-ben, amikor a várban a régi kaszárnyához új szárnyat építettek, az alapozás munkája közben egy régi templom kapuzatára bukkantak két méternyi mélységben a föld alatt. Néhai való Rómer Flóris kanonok, a tudós archeológus akkor az ásatásra engedelmet kért a hadügyminisztertől, aki azonban hallani se akart róla, hogy a kaszárnyában civilek alkalmatlankodjanak. Végre maga a király adta meg az engedelmet, hogy a várban Szent László sírja után kutassanak és 1883-ban megkezdhették az ásatásokat. Az egész tudósvilágot lázba ejtette akkor a hír, hogy a kiásott alapfalakból megállapították a Szent László alapította székesegyház, úgyszintén ennek falai közül a XIV. század elején Báthory és később Meszesi püspök által épített háromhajós, hatalmas katedrális alaprajzát. De ezenkívül megtalálták Zsigmond király és felesége, Mária királyné sírját, sőt Szent László oltárát, amelyen a nagy király koporsója szentté avatásáig pihent. Az ásatást azonban épp a szentély előtt félbe kellett szakítani, mert a további kutatásnak útját állta a régi kút, amelynek közelségébe nem engedte érni a csákányokat a várparancsnokság. Évek jártával azonban az odvas bástyák közé bevitték a vízvezetéket s a kutat betömették, minélfogva nem volt további akadálya az ásatásnak. A nagyváradi régészegylet újabb engedelem alapján most folytatja a sok reménnyel biztató, érdekes ásatást Karácsonyi János dr. kanonok, Gyalokay Jenő tüzérkapitány, H. Fekete Péter tanár, Némethy Gyula dr. és Középessy Gyula múzeumőrök vezetése alatt. Az ásatás célja a székesegyház szentélyének teljes felkutatása s főképp annak a megállapítása, volt-e a szentély körül kápolnakoszorú, amire a nyomokból Henszelman Imre dr., a neves régész következtetett. Az ásatás eddig több faragott követ hozott napfényre, amelyek kétségkívül a székesegyház romjaiból valók. Ma akadtak rá egy hatalmas alapfalra is, azonkívül rengeteg emberi és állati csontot, 13. és 14. századbeli edényeket, ágyúgolyókat, kőbombákat, kengyeleket, fegyverrészeket találtak.

 A szerkesztő megjegyzése: Szent László sírja a 16. század közepéig épségben állt a nagyváradi székesegyházban. 1565. június 2-án, fanatikus protestánsok – János Zsigmond fejedelem hallgatólagos jóváhagyásával – a sírt feltörték, a szent király csontjait pedig szétszórták. A székesegyház papsága elmenekült, így a vár a fejedelem birtokába került – minden bizonnyal ez volt az akció tényleges célja. A katedrális épületével a fejedelmek azonban nem tudtak mit kezdeni. Báthori István 1581-ben raktárrá alakíttatta. Szent László hermája a Báthori család kincstárába került. Innen Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja, későbbi veszprémi, majd győri püspök vitte el, aki Prágában restauráltatta. A hermát a török kiűzéséig az ausztriai Borostyánkő várában őrizték, innen került Győrbe.

A váradi székesegyháznak előbb – még a 16. század végén – a szentélyét rombolták le, majd a 17. század elején az egész templomot, a szent király sírjával együtt. Bethlen Gábor fejedelem rendelte el a pusztítást, hogy a templom helyén fényűző palotát emeljen magának. 1638-ban már a romok helyén ásva kincseket találtak, amiről úgy vélték, hogy Szent László sírjából származtak, ám e kincseknek azóta nyoma veszett. Az időközben laktanyává alakított várkastély átépítése során 1881-ben bukkantak rá újra a székesegyház romjaira, amelyet a következő három évben a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából, a püspökség és székeskáptalan anyagi támogatásával Rómer Flóris tárt fel, ám a munkát a laktanya katonai parancsnoka még a teljes befejezése előtt leállíttatta. Az ásatás eredményeit Henszlmann Imre dolgozta fel és publikálta még 1884-ben. Ő azonosította Szent László sírját is a templom középtengelyében, a főoltár előtt feltárt nagyméretű sírépítményben. Az építmény erőteljes alapfalai arra vallanak, hogy a síron jelentős felépítmény is emelkedhetett. Bár ennek korát jelen ismereteink alapján lehetetlen meghatározni, alighanem valamikor László 1192-es szentté avatása után készülhetett. Az ásatásokat több évtizedes szünet után 1911-12-ben fejezték be a szentély alapfalainak feltárásával.

 

A képen: A Szent László tér Nagyváradon, 1905-ben.

Forrás: Fortepan.