„Volt a családomban egy kedves kislány, aki rettenetesen vágyott egy pingpongasztalra. Mivel akkor éppen volt pénzem, vettem neki egyet a születésnapjára, de a lelkem mélyén éreztem, hogy ebből bajok lesznek, mert a nagymamáját abba a kategóriába soroltam be, akit én csak örömgyilkosnak nevezek. Ez az a típusú ember, aki bármilyen pozitív élethelyzetbe kerül, pillanatok alatt megtalálja benne a negatív értelmezés lehetőségét. Meg is jött a pingpongasztal, a gyerek ragyogott a boldogságtól, mire a nagymama: ’Hogy fogja zavarni a labda pattogása a szomszédokat!’ Pedig ez a faktor is erősen hozzájárul az ember sorsalakulásához. Bizonyos bölcseleti irányzatok ugyanis úgy tartják, hogy amilyen hullámhosszon ad egy ember, azon a hullámhosszon hajlamosak mások válaszolni neki. Egy derűs ember kellemesebb társaság, jobb kedvre hangolja a többieket is az ő derűje és elfogadása, míg az örökké panaszkodó és vádaskodó, örökké elkeseredett és kétségbeesett ember ugyanezt a türelmetlen keserűséget hozza ki a környezetéből is. Ezen a hullámhosszon fognak neki válaszolni.” (Popper Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése