Régi magyar temetők írásai

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1928.01.13.)

Átkozott sorom vót nékem, Mike Pálnak,

Fináncz meg a zsidó meg-meg ekzekváltak,

Itt e hantok alatt nincsen immár kamat

Ajánlom magamat.

Gazda Csomós János úgy ért gyászos véget

A csűrje kigyulladt ő meg benne égett

Saját két bornyával ott bészorulának
Szörnyű esetje ez halandóságnak.

Én, Taba András e sírba tértem

Sajátul lakom

Nem pedig bérben.

Bizony furcsa némely halál

Olyan, mint a mókusmadár

Vala nevem Bodó Ferke

Elnézésből vertek fejbe.
Mert hát, akik nekem estek

Zöld Pestára leselkedtek,
Leütének engem végül,

így hóttam meg szívességből.

Én, Kerekes Sándor, a hetedik voltam

Ki Visken az idén késelésbe hóttam

Hej ha kezeimbe vóna még egyszer kés

Még szebb vóna Visken az idei termés.

 
Itt nyugszik Bugyi György

 Dinnyecsősz vót Téten

Ezen hévatalban nem lehetett tétlen

De most úrrá lett, hogy halálba sodródott

Alhatik fényesen akárcsak az grófok.

Cserepes András leült a székre

A gutaütés egy helyben érte

De az vót itten a nagyobb és főbb dolog

Előbb az hordóval igen tanácskozott