(Megjelent: Tolnai Világlapja, 1913.10.26.)
A magyar történelemnek, a magyar múltnak egy gyönyörű fejezete fűződik ehhez a füstös falu volt kávéházhoz. Mint ismeretes, ezek között az immár most lebontott falak között gyűltek össze naponkint a „márciusi ifjak“ Jókai, Petőfi, Vasváry, Irinyi, hogy búslakodjanak a magyar haza sorsán, hogy hazafiúi aggodalommal meg hányják-vessék, mit is lehetne csinálni a haza sorsának javításáért. És ebből a homályos helyiségből indult útjára egy esős-borús márciusi reggelen a dicsőséges, bár szomorú végű magyar forradalom. 1818. március 15-én is a Pilvaxban gyülekeztek az ifjak. Sokat beszéltek, sokat vitatkoztak, amikor az egyik asztalra felugrott egy sápadt ifjú — Petőfi Sándor — „ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is már valamit“ kiáltotta harsányan, lelkesedéstől csillogó szemekkel. A tűz átragadt a többiekre is. Kivonultak az utcára és most már gyors egymásutánban követték egymást a márciusi napok ragyogó „tettei“. A dicső emlékű, öreg Pilvaxot most lebontották. Kegyeletes szívvel állunk meg e veszendőbe ment drága emlékű hely előtt és fájdalommal állapítjuk meg, hogy lassanként legbecsesebb emlékeink is elvesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése