"A szeretetmohó ember fél felismerni az
alapdilemmát, hogy miközben csillapíthatatlanul és kielégíthetetlenül vágyik a
szeretetre, ő maga tulajdonképpen alig szeret, csak folyton-folyvást a
szükségletei körül kering, amelyek azonban betölthetetlenek. Tulajdonképpen
önmagát áltatja. A mohó ember ugyanis igenis kap szeretetet, de az alig
gazdagítja vagy növeszti őt, nem tud vele élni, néha nem is képes elfogadni.
Van, hogy kifejezetten el is utasítja. Tünet: amíg kapok, jól vagyok, de abban
a pillanatban, amikor a másik nem ad, rosszul leszek. Ismerős ez? Szerintem
sokan találkoztak már vele. Főleg azokban a kapcsolataikban, amelyek
megpiszkálják a sebzettségüket. Tehát valószínűleg a legfontosabbakban." (Pál Feri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése