(Megjelent: Pesti Hírlap, 1909.11.28.)
Országos
vásár volt Vásáros-Naményban; a véletlen úgy hozta magával, hogy éppen a vásár
előestéjén szállt ki a bizottság, hogy az újonnan épült vashidat a forgalomnak
átadja. A hídon innen, Gergely községben, melyet tudvalevőleg csak a híd
választ el Naménytől, a szekerek hosszú sora állott, várva az átbocsátást. De
bizony a bizottság azt konstatálta, hogy a hidat még nem lehet átadni a forgalomnak
és így a vásári nép künnrekedt a naményi vásárról. Szerencsére akadt egy kis
zsidó polgártárs is, aki a következő szónoklatot vágta ki a már-már zendülni
kész vásáros nép előtt:
— Vásáros hívek! Nemde, Beregmegyének a fővárosa Beregszász? És a püspöké? Ungvár. A házi
ezrede Munkácson van. A dohánybeváltó hivatala Naményban van. Miért ne lehetne
tehát a naményi vásár Gergelyen?
A szónoklat hatott; nem telt bele egy fél óra és az összes
sátrak fel voltak állítva. Így esett meg az az eset, hogy a naményi vásárt
Gergelyen tartották meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése