"Gondolkodtatok már azon, hogy miért szerettek bele mindig nagyon hasonló karakterű emberekbe? Például egy alkoholista közegből származó nő olyan férfiba lesz szerelmes, akiről később kiderül, hogy ő is szenvedélybeteg. Zseniális tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán végig tudjuk élni, játszani ugyanazokat a hiányokat és sérelmekkel teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk ki. Ezek nem tudatos választások. Miért éppen ő a vonzó számomra? Ebben semmi misztikum nincs, hiszen a sebzett ember gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiánymotivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő. Tehát képes ráhangolódni ezekre az emberekre, és számára valóban ők lesznek vonzóak, egyszerűen azért, mert ismerősek, és már megtanult velük bánni. Esetleg azt is mondja, hogy igen, az eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de nem tudok belé szerelmes lenni. Őbelé meg azonnal beleszerettem, de nem értem, miért. Nem arról van tehát szó, hogy valaki peches és szerencsétlen, hanem arról, hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed." (Pál Feri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése