„Seemann“ főhadnagy pincérnek öltözve akarta megölni Szamuelly Tibort

(Megjelent: Világ, 1925.06.09.)

 

(A Világ tudósítójától.) Alig egy héttel a kommün kitörése után, 1919. március végén egy szűkebbkörű ellenforradalmi csoport alakult, amely célul tűzte ki azt, hogy ártal­matlanná tegye azokat az egyéneket, akik a proletárdiktatúra legerősebb oszlopainak bi­zonyultak, és akiknek lelki habitusától fel­tételezni lehetett, a később bekövetkezett borzalmak előidézése előre várható volt. Ezek között első helyen szerepel SzamuellyTibor. Érdekes, hogy erről az emberről már a kommün első napjaiban mindenki tudta, hogy abban az esetben, ha a kommün uralma vérengzésre fog vezetni, akkor ezek­nek előidézése ettől az embertől várható. Pedig ennek a föltevésnek Szamuelly Tibor pályafutása látszólag ellenmondott.

Honnan jött Szamuelly Tibor?
Szamuelly Tibor egy fiumei napilap munkatársa volt, és ebből az ismeretlenségből őt egy klerikális sajtóorgánum emelte ki. A Katolikus Tudósító című kőnyomatos, amely később a Magyar Kurír címet vette föl, fe­dezte föl ebben az időben Szamuelly Tibort. Ki ismeretlen és jelentéktelen fiumei újság­író Matcsiner Emil hívására jött Buda­pestre és hosszú ideig, mint a klerikális körök kőnyomatos lap tudósítójának munka­társa fejtett ki újságírói tevékenységet, tartotta fenn a hírszolgálatot a kőnyomatos lap és a különböző egyházi körök ép klerikális társadalmi egyesületek között. Később ugyan merész szállóval a szociáldemokrata mozgal­makhoz csatlakozott, de ez a körülmény sem kelthette fel azt a gyanút, hogy az az ember, aki ilyen iskolát járt végig, azzá válhasson, amivé később lett.
És mégis, amikor a proletárdiktatúra alatt vezető szerephez jutott, mindenki borzalom­mal nézett ennek az embernek cselekedetei elé. Egy a március végén megalakult ellenforradalmi csoportnak a figyelme is első­sorban Szamuelly Tibor személye felé irá­nyult. Már az események első szakában meg­állapították, hogy Szamuelly Tibor féktelen terrorja lesz a legnagyobb akadálya annak, hogy a proletárdiktatúra politikai fegyverek­kel döntessék meg. Hosszas tanácskozások indultak meg arról, miként lehetne Szamuellyt ártalmatlanná tenni. Többféle fantasztikus terv merült fel Szamuelly el­fogásáról, rejtekhelyre hurcolásáról, esetleg külföldre szállításáról, de a tervek mind kivihetetleneknek bizonyultak. A csoport tag­jai végre arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem marad más hátra, mint SzamuellyTibor meggyilkolása.
Az ellenforradalmárok meg akarták ölni Szamuellyt. Itt átadjuk a szót annak, aki ezekben a megbeszélésekben részt vett és így módja van ennek az érdekes és nemcsak az akkori időket, hanem a későbbi eseményeket is jellemző tervezgetésnek és kísérletnek a részleteit is ismertetni.
Néhány elkeseredett ember gyűlt össze —- adja elő az események egyik résztvevője -- és e gyülekezet élén Görgey György őr­nagy állott. Görgey György, aki jelenleg a testőrség parancsnoka, általában a merész elhatározások embere volt, Vezetése alatt hosszas tanácskozások és tusakodások után határozták el a vele egyetértők, hogy a leg­szélsőbb eszközöket is igénybe kell venni a Szamuelly Tibor tevékenysége révén vár­ható borzalmak megelőzésére. Elhatározták Szamuelly Tibor meggyilkolását. Többféle terv merült fel a cselekmény végrehajtá­sára: ezek közölt első helyen állott az, hogy kézigránáttal vagy pokolgéppel hajtsák végre a lettet akkor, amidőn Szamuelly cin­kostársaival együtt ül. Ezt a tervet csak akkor lehetett volna végrehajtani, ha a pokolgépet abban a helyiségben helyezik el, amelyben  Szamuelly hosszabb ideig szokott tartózkodni. A pokolgépet a miniszterelnök­ség tanácskozótermében vagy az újságírók egyesülete Rákóczi úti helyiségében azon asztal közelében akarták elhelyezni, amely­nél Szamuelly naponkint étkezett.
— E terv kivitelétől elállottak, mert föl­merült az az aggodalom, hogy a robbantás­nál ártatlan emberek is áldozatul eshetnek és esetleg éppen Szamuelly Tibor fog meg­menekülni. Megállapították, hogy a robban­tás a legnagyobb gondosság mellett sem hajtható végre úgy, hogy hatását teljes biz­tonsággal tehessen kiszámítani. Ezután az a terv merült fel, hogy a bombát SzamuellyTibornak az Astoria-szállóban levő szobá­jában helyezzék el. Az összeesküvők kinyo­mozták, hogy Szamuelly milyen időpontban szokott hazatérni, de erről a tervről is le kellett mondani, mert a kivitelhez olyan komplikált óraszerkezettel fölszerelt rob­bantóeszköz kellett volna, amely az össze­esküvőknek nem állott rendelkezésükre.
--  Hosszas tanácskozások után abban állapodtak meg, hogy más eszközzel végez­nek Szamuellyvel. Helyszíni szemlét tartot­tak az Astoria-szállóban és megállapították, hogy azon a folyosón, amelyre Szamuelly Tibor szobája nyílott, minden nagyobb nehézség nélkül ki lehetne bérelni egy szobát, amelyben előre elhelyezkedhetne a tett végrehajtója. A terv a következő volt: a
gyilkosság végrehajtására kiszemelt személy az Astoria-szállóba költözik, ahová magával viszi azokat a ruhadarabokat, amelyek se­gítségével pincérnek öltözhet. A kiszemelt szoba az emeleti szobapincér, illetőleg az emeleti kiszolgálószemélyzet szobájának kö­zelében volt, és a terv szerint a gyilkosság akkor került volna végrehajtásra, amikor Szamuelly a szobapincérért csenget. A gyilkosság végrehajtójának természetesen telje­sen fölkészülve kellett volna várnia ezt a pillanatot órákon át, esetleg egy egész na­pon vagy egész éjszakán keresztül, hogy a Szamuelly szobája felé induló szobapincért visszalökje a kiszolgáló személyzet szobájába, ennek ajtaját lezárja, vagy eltorla­szolja, és azután maga menjen Szamuelly szobájába.

Seemann főhadnagy Kecskemétről
—- A gyilkosság végrehajtására egy magát Seemannak nevező állítólagos fő­hadnagy vállalkozott, akiről a csoport tag­jai is csak annyit tudtak, hogy Kecskemét­ről jött Budapestre. Tekintettel arra, hogy a kommün uralmának elején az ellenforra­dalmi szervezkedés a hólabda-rendszer sze­rint folyt, és a közvetlen kapcsolatot fenntartó személyen kívül a csoport többi tagjai sem kaptak mindig felvilágosítást a cselekményekben szerepet vállalók kilété­ről, nem valószínű az, hogy a vállalkozó fiatalembernek tényleg Seemann volt a neve. Beretvált képű sovány férfi volt a vállalkozó, aki akkori életviszonyairól nemigen nyilatkozott, de annál többet beszélt albániai kalandjairól. A gyilkosságot tőrrel akarta végrehajtani, hogy a telt végrehaj­tása ne járjon zajjal és csak a biztonság kedvéért vett magához revolvert és kézi­gránátot. Ezt a két utóbbi fegyvert azonban csak végszükségben akarta igénybe venni, ha tettét idő előtt fedeznék föl és neki menekülés közben védekeznie kellene.
— A tervet pontosan kidolgozták, min­den előkészület megtörtént, de a gyilkosság mégsem került végrehajtásra. Seemann főhadnagynak nem az volt az aggodalma, hogy Szamuelly Tibor meggyilkolását a fel­dühödött kommunisták esetleg az ártatla­nok egész tömegén torolnák meg, hanem az térítette el a tett végrehajtásától, hogy nem látott elég biztosítékot arra, hogy a cselek­mény elkövetése után akadálytalanul el­menekülhessen. Meg volt ugyan állapítva, hogy az Astoria-szállóból való kijutásnak nincs komolyabb akadálya, a szálló köze­liben, a Magyar uccában autó is várta volna, az a hely is ki volt jelölve, ahol maszkját levethette és ahonnan biztos helyre tovább menekülhetett volna, de még mindig fennállott az a veszély, hogy az emeleti kiszolgáló személyzet kiszabadul a szobából, avagy más módon fellármázz a szállót és Seemann főhadnagyot így me­nekülésében megakadályozhatják.

Türelmesen várták be a kockázat nélküli időket
A hazafias felbuzdulás tehát nem tudta ellensúlyozni ezt a kockázatot és az a tár­saság, amely bölcs megfontolással lemon­dott egy emberélet elpusztításáról akkor, amidőn ez a tettes életének kockáztatását is jelentette, minden belső felbuzdulását le­gyűrve és elnyomva, türelemmel várta ki, hogy Szamuelly Tibor vérengzéseinek be­tetőzéseként saját kezével oltja ki életét. Türelemmel várták ki azt az időt, amikor a hazafias felbuzdulásból fakadó cselekmé­nyek nem jártak többé kockázattal, és ami­kor saját életüknek kockáztatása nem le­hetett többé akadálya annak, hogy felbuzdulásukat szabadjára engedje.
Persián Ádám