Aranyláz a Magura alján ...

 (Megjelent: Keleti Újság, 1936.08.26.)

 

Két földmunkás állítólag megtalálta a római-kori híres kincslelet eldugott töredékét

Egyelőre tagadnak a „lidérc után futó" emberek — Egy haldokló török aggastyán árulta el Papp Ivánnak a mesés kincsek lelőhelyét

Az elásott két veder regénye

(Simleul-Silvaniei, augusztus 24. Kikül­dött munkatársunktól.) Röviden már jelentet­tük, hogy a város alatt elfolyó Kraszna sza­bályozási munkálatai közben két munkás, Vancea Teodor és Csordás Áron állítólag ha­talmas értékű aranyleletre bukkant Papp István ruhafestő-mester kertjében.
A társasgépkocsin, mely nekivadult rázás­sal kínlódik fel a szerpentinen a Magura alatti városka felé, mindenki erről beszél. Mindenki tud valami újat... Hajmeresztő számokat és mesébe illő részleteket... Akad olyan is, aki esküszik rá, hogy látta a két hatalmas vedernyi kincset, melyen a két szerencsés ember megosztozott… A városka is csupa izgalom. Mintha valami különös láz fogta volna el az embereket, mindenki keres, kutat nyomoz a római császárok idejéből származó mesés kincsek után.
Mióta két szerencsés juhpásztor 1797-ben rábukkant a híres magurai aranyleletre, me­lyet a bécsi császári múzeumban őriznek s egyike Közép- Európa legértékesebb népvándor­lás-korabeli leleteinek, a Magura alján állan­dóan kincsek után kutatnak az emberek. De a szerencsés juhpásztorok után, kiknek már a nevét sem tudja senki, közel száz évig hiába turkáltak a kincskeresők a Magura kövei kö­zött s a Kraszna partján, régi fegyvereken, csontokon, agyagedényeken kívül semmire sem találtak. Az újabb kincset Papp Iván kelmefestő-mester találta meg 1898. évben. Ez az a híres simleul-i aranylelet, melyet Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója személyesen vett át Simleul-Silvaniein. A Valentinianus, Valens és Gratianus császárok idejéből származó aranyedé­nyek, gránátköves aranyékszerek, csattok, ruhadíszek, bullák, fibulák és érmek értéke szinte felbecsülhetetlen.

Gróf Monté Cristo megvalósult regénye
Papp István kelmefestő — fia annak a néhai Papp Ivánnak, aki a simleu-i aranyleletre bukkant — így mondja el a híres lelet történetét:
— Néhai édesapám valami üzleti dolgában hosszú ideig Belgrádban tartózkodott. Egy be­teges, öreg töröknél vett ki lakást s hamaro­san összebarátkoztak. Mikor a török megtudta, hogy apám Transsylvániában él, elmesélte neki, hogy mesés kincsekről tud, melyek a Szilágy­ságban vannak elrejtve.
Sokáig úgy tervezte, hogy eljön ide s maga keresi meg ezeket a mesés kincseket, de már öreg és beteges, s le kellett mondania a tervé­ről. Apámat nagyon megszerette s neki árulta el a titkot, hogy hol van elrejtve a me­sebeli kincs. Mindössze annyit kívánt, hogy apám maradjon vele haláláig s viselje gondját, akkor átadja neki á féltve őrzött rajzot, mely megjelöli a kincshez vezető utat.
Apám nem hitt a dologban, de ott maradt a török mellett. S az öreg átadta halála előtt, a rajzokat. Apám hazajött, megvette azt a magurai telket, melyről a rajzok beszéltek, napszámosokat fogadott és ásatni kezdett.
Rövid kutatás után, 1898. október 3-án elő­került a kincs. Az öreg muzulmán igazat mondott.

 

Az elrejtett két veder...

— Apám először arra gondolt, hogy titok­ban tartja a leletet, de a munkások elfecseg­ték a dolgot s be kellett szolgáltatnia a kincse­ket. De így is hatalmas összeget kapott. Ké­sőbb elmesélte nekem, hogy a rengeteg kincsből sikerült két vedernyit megtartania s ezt a kertben rejtette el.
A pontosabb helyet azonban nem tudta meg­jelölni, mert ekkor már halálos beteg volt.
— Évekig kutattam a kincs maradványai után. Háromszor is felásattam a kertet, de nem találtam rá. Végül már le is mondtam róla s azt hittem, hogy az eldugott kincs csak nagy­beteg apám lázas képzelődése.
Olyan ez a történet, mint valami szertelen regény ... Jókai kincsrejtő törökjeire gondol az ember ... Dumas Farria abbéjára ... És igaz mégis. A százmilliós értékű lelet a buda­pesti múzeum páncélszekrényeiben igazolja a regény minden szavát.
-- A Magúra alján állandó volt a kincskere­sési láz és különösen a háború utáni időkben éledt újra. Kalandos képzeletű, dologtalan emberek állandóan fúrták, robbantották a Magurát, minden munkanélküli a Báthoryak, Rákócziák, Thökölyek s egykori török vár­urak rejtett kincsei után kutatott. Pár évvel ezelőtt egy Abdul Haas nevű fakír is szerencsét próbált aranyszőke médiumával. A médium el is aludt, de zűrzavaros válaszai­ból nem sikerült kiokoskodni semmit.

Felbukkan a földben rejtőzött arany
Most aztán újra felbukkant a földben rej­tőző arany. Vancea Teodor és Csordás Áron földmunkások állítólag megtalálták néhai Papp Iván elásott kincsét.
A két ember évek óta fut a lidérc után. Évek óta ássák, fúrják, robbantják a Magu­rát s nyilván tudtak Papp Iván eldugott kin­cseinek történetéről is, ezért jelentkeztek nyomban munkára, amikor megtudták hogy a Kraszna-szabályozás Papp István kelmefestő­mester telkét is átvágja. Azt azonban kikö­tötték a munkavezetővel, hogy ezen a telekré­szen csak ők dolgozhatnak.
Pénteken estefelé aztán futótűzként ter­jedt el a városban a hír, hogy Vancea Teodor és Csordás Áron kincset találtak.
Hír szerint — s olyanok is voltak, akik lát­ták — a két szerencsés ember két hatalmas veder ékszert és aranypénzt emelt ki a föld­ből. Megindult a népvándorlás Papp István Csurgó uccai háza felé s csakhamar sűrű em­bertömeg lepte el a kertet. Mindenki kutatni akart. Hátha még akad valami a gödör fene­kén.  Ásókkal, kapákkal, egyesek puszta kézzel estek neki a földnek, s gyertyák és kézi­lámpások pislákoló világossága mellett kutat­tak egész éjszaka.

Kísértet, éjfél, fehér lepedő . . .
Az elkésett kutatóknak éjfél körül különös meglepetésben volt részük. Pontban éjfélkor, mikor a református templom tornyában tizen­kettőt ütött az óra, fehér lepelbe burkolt szellemalak közele­dett a kincskeresők felé.
Az ásók és kapák megálltak egy pillanatra s a fehér szellem, egyre közelebb jött és távo­zást intett...
— Fogják meg! — kiáltotta ekkor valaki s erre megtört a varázs. Utána eredtek, de a „szellem" jobban bírta a futást. Néhány kődo­bás árán sikerült elmenekülnie az ötletes kincskeresőnek, aki így akarta társait el­riasztani, hogy maga kutathasson tovább.

Tagadnak a kincskereső földmunkások
Dr. Rafiu Cornel rendőrfőnök már a hely­színen megkezdte a két szerencsés kincskereső kihallgatását, mert ha igaz az, amit Popp István az eldugott kincsről mesél s amit a „szemtanuk" vallanak, hatalmas értékről van szó, még ha csekély töredéke is a Budapesten őrzött leletnek.
Vancea és Csordás azonban egyelőre ta­gadnak. Igen, válóban találtak néhány régi ezüstpénzt s pár értéktelen érmet, de vedernyi kincsről nem akarnak tudni.
A város viszont úgy tudja, hogy a két veder kincset azon nyomban megfelezték s újra el­dugták.
Mindez azonban csupa feltételezés, s most már a rendőrség dolga, hogy világosságot, te­remtsen a különös lelet dolgában, mely Kali­fornia aranylázas izgalmát idézte fel a Magura alatti kisvárosban...
Kövess József