(Megjelent: Ungi Újság, 1933.11.03.)
emlékeit eleveníti föl dr. Gagatkó kegyelmi kérvénye védencei érdekéken
1919-et írtak. Csavarga György és Kupicák Sztánkó ljutai katonák hazajöttek az orosz fogságból. Fegyveresen. Néhány napig családjuk körében maradtak, majd vadászni mentek az akkori magyar-lengyel határra. Ez február hó végén történt. Az erdőben megállította őket két csendőr, akik bizonyára azt hitték, hogy rabló katonákkal van dolguk, felszólították, hogy a fegyvert tegyék Іе. Csavarga György és Kupicák Sztánkó nem engedelmeskedett, hanem rögtön puskatűz alá vette a két csendőrt, akiket a helyszínen megöltek.
Másnap magyar katonaság és csendőrség szállta meg Ljutát, túszokat szedtek, mire Csavarga és Kupicák önként jelentkezett a beregszászi államügyészségnél. A törvényszék a vád alapján tizenötévi fegyházra ítélte a vádlottakat.
Közben bejöttek a románok, majd utánuk a
csehszlovák hadsereg szállta meg Beregszászt, úgyhogy az ügyet, a fellebbezés
folytán, már a csehszlovák éra alatt tárgyalta a kassai tábla, amely a
vádlottak büntetését életfogytiglani fegyházzá változtatta. A tábla ítéletét a
legfelsőbb bíróság is jóváhagyta. Így Csavarga György és Kucipák Sztánkó már
tizennegyedik esztendeje ülnek a lipótvári fegyházban és várják szabadulásukat.
Védőjük, dr. Gagatkó ungvári ügyvéd már két ízben
folyamodott aziránt, hogy az elítélteket kegyelemben részesítsék, de a kegyelmi
kérvényt az igazságügyi minisztérium mind a kétszer visszautasította. Dr.
Gagatkó kegyelmi kérvényében hivatkozott a háború utáni pszichózisra, amidőn a katonákat
négy éven keresztül ölni tanították, hivatkozott az akkori közbiztonsági
állapotokra, de a minisztérium ennek ellenére is elzárkózott a kegyelem elől.
Dr. Gagatkó most harmadszor folyamodik kegyelemért és bízik benne, hogy az
igazságügyi minisztérium ezegyszer meg fog kegyelmezni az elítélteknek, akik
tettükért már bizonyára megbűnhődtek.
A képen: a lengyel-magyar határ a Vereckei hágón, a Millennium idején felállított emlékobeliszk (1950-ben elbontották) és a győzelmi kapu.
Forrás: Fortepan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése