2021. augusztus 2., hétfő

Az öröm nem boldogság

 


"Sokan összemossák az öröm és a boldogság fogalmát, holott a kettő nem ugyanaz. Az ember nagyon megörülhet például egy jó borjúpörköltnek is, de szabad ezt boldogságnak, akár apró boldogságnak nevezni? Azt hiszem, hogy nem. A boldogság azért ennél nagyobb ívű érzés - ha én a zúzapörköltet boldogságnak nevezem, az méltatlan a fogalomhoz. Ez egy öröm. De nem minden öröm boldogság. Megismétlem, hogy a boldogság egy totális élmény abban a pillanatban, amikor éppen van. Egy extatikus érzés, ami totálisan megszállja az ember lelkét, és nem tud másra figyelni. Pörköltevés közben tud. A kétségbeesés és a félelem lehet még ilyen totális, hogy egy ideig nem létezik más a félelem tárgyán kívül. Hadd mondjak erre egy személyes példát az életemből. 1956 októberében a Kossuth térre mentem, ahol éppen akkor rettenetes vérengzés volt. Hirtelen ott termett egy tank a Ságvári és a Kossuth tér sarkán, amely elkezdte lőni a tüntetőket. Halálosan megrémültem, de rémületemben meg is hülyültem, és beálltam a tér sarkán lévő telefonfülke mögé. Ennél nagyobb marhaságot szinte nem is csinálhattam volna, mert ha esetleg az üveget éri találat, akkor végem van - de volt bennem valami irtózás attól, hogy lefeküdjek a földre. A legtöbb ember megtette, mint ahogy én is azt tanultam katonaként, hogy le kell feküdni, de nem bírtam. Álltam a telefonfülke mögött teljes sokkban úgy 8-10 percig, amikor eszembe jutott, hogy én nem vagyok egyedül, velem van a szerelmem - de hol? Vagyis átéltem tíz percet, amikor totális volt a félelmem, oda nem fért be más érzés, más gondolat, csak a helyzettől való irtózás. Úgy 8-10 perc után mertem először körülnézni, és láttam, hogy a lány a Földművelésügyi Minisztérium pinceablakába húzódott be. Nem mesélem tovább a történetet - életben maradtunk, de hogy ezt a szerelmet szétlőtte a rohadt tank, az biztos. Nem voltunk képesek egymásra nézni. Én a bűntudattól, amiért megfeledkeztem róla, én, a férfi, a támasz! Ő pedig a megvetéstől, amiért ilyen gyáva voltam. Nem tudtunk mit tenni, elköszöntünk egymástól." (Popper Péter)

 

Nincsenek megjegyzések: