"Az a két ember, aki leült a sakktábla két oldalára, elvben egyenlő esélyekkel indult. Ez az esélyegyenlőség azonban csak a tábla és a figurák szintjén volt jelen, de nem a lelkekben, ugyanis az egyik jobban tudott sakkozni, míg a másik kevésbé ügyesen boldogult. A játék tehát megmutatta, hogy az objektív feltételek esélyegyenlőségét nem szabad összekeverni a szubjektív esélyegyenlőség problémájával, ugyanis az emberek különbözőek. Annyiban persze egyformák, hogy meztelenül születnek, de az egyik szép lesz, a másik csúnya, a harmadik csak olyan közepes. Az egyik zseni lesz, a másik hülye, a harmadik csak olyan átlagos. Nincs esélyegyenlőség szubjektíve már a születéskor sem. Ma már szerte a világon politikai szinten foglalkoznak az esélyegyenlőség megteremtésével, de ez legfeljebb az objektív körülményekre vonatkozhat, és azt látjuk, hogy még ezen a téren is csak nagyon gyenge eredményeket tudunk felmutatni. A szubjektív esélyegyenlőség megteremtésével pedig még próbálkozni sem lehet. Mert egyenlő esélye lesz-e a teljesen átlagos képességű gyereknek a zseniális Thomas Mannal vagy Teller Edével? Nem lesz, és nem is tudom megcsinálni, hogy legyen! Az indiai sakkozók is jól tudták, hogy esélyegyenlőség legfeljebb a külső körülmények szintjén hozható létre, de szubjektíve nem létezik." (Popper Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése