(Megjelent:
Népszava, 1939.03.17.)
(Verecke,
március 16. — „M. T. I.") Ma délelőtt 11 órakor adta ki vitéz Béldy Alajos
ezredes, dandár-parancsnok Szolyván a parancsot a kerékpáros és gépesített
osztagoknak: — Indulás Vereckére! A magyar csapatot, amelynek kíséretében
külföldi lapok tudósítói is voltak, mindenütt piros-fehér-zöld zászlókkal
fogadta a lakosság. Az előnyomuló csapat délben a hegyekben hóviharba került,
de törhetetlen kötelességteljesítéssel folytatta útját.
A csapatokat különös megindultsággal Vezérszállás
lakossága fogadta; mindenki tudja itt, hogy ebben a faluban töltötte Rákóczi
Ferenc 1711-ben az utolsó
éjszakát Magyarországon.
A ruszinok templomi zászlók alatt, keresztekkel, magyar
lobogókkal jöttek a csapat elé.
A hóvihar később hóorkánná változott. Mindazonáltal
lankadatlan erővel kúszott fel a csapat a kígyózó úton a határgerincre. Így érkeztek
meg délután az 1041 méteres hegy tetejére, a vereckei szoroshoz. Itt reggel óta
lengyel díszszázad várakozott Spiechowicz Boruta tábornokkal az élén, aki
Lemberg védőjének nevét viseli. A lengyel parancsnok tisztelgést vezényelt,
amelyet a magyarok viszonoztak.
A lengyel tábornok ezután meleg hangú beszédben üdvözölte a
magyar honvédséget, amivel megkezdődött az éppoly lelkes, mint meghatott
hangulatú ünnepség.
(Verecke, március 16. — „Magyar Távirati Iroda.") Verecke község lakosság délután 2 óra
körül fogadta a magyar honvédséget. Mintegy 10.000 ruszin lakos gyűlt össze,
távoli vidékről is az ünnepélyes alkalomból a községben. Az asszonyok nyakában
a Rákóczi-libertás
volt. Az ünnepély azzal kezdődött, hogy a lakosság a magyar,
majd ruszin himnuszt énekelte. A jelenlévő külföldi tudósítónak föltűnt, hogy a
ruszin lakosság, húszévi távollét ellenére, kifogástalanul énekli a magyar
himnusz szövegét és dallamát. Popovics községi jegyző magyarul üdvözölte a
magyar honvédeket, majd hálát adott Istennek, hogy a húszéves gonosz álom,
amely a ruszin lakosságot nyomta, elmúlt.
A lakosság a hivatalos ünnepség után is még sokáig maradt
együtt Vereckén.
Fotó: Tolnai Világlapja, 1939. január-március.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése