(Megjelent: Nyírvidék, 1936.10.18.)
Itt
a machorka és a fekete kalács, a szovjetmunkások nyomorának jele — Bartha
József csontig soványodva érkezett orosz feleségével a Víz-utcai apai házba
Szovjetoroszországból
A Víz utcában régi nyíregyházi iparoscsalád otthonában,
Bartha kárpitos házában nevelkedett fel Bartha József, a család reménysége, aki
maga is kárpitosmesterséget tanult. A világháborúban a fiatal Bartha kárpitos a
harctérre került. Vitézül harcolt a frontokon, meg is sebesült, végül is egy
merész vállalkozás végrehajtásánál az oroszok fogságába került. Barthát mind
megannyi foglyot a Murmanszk vasút építkezéséhez vezényelték és megkezdődött
szörnyű kálváriája. Az egyoldalú és szegényes táplálék legyengítette, majd
skorbutot kapott. Ekkor a melegebb Dél-Oroszország egyik kórházába
szállították. Ez volt a veszte. Betegségéből kigyógyult ugyan, de elmulasztotta
a hazatérés alkalmait. Ottrekedt Oroszországban és különböző foglalkozással
kereste szűkös kenyerét. Közben teljes erővel tombolt a forradalom. Jött a vörös terror uralma. Bartha Kiev
közelében egy faluban vonult meg, megnősült és mint kőműves kereste a kenyerét.
Borzalmakat Iátott, míg most nagy nehezen hazajöhetett. Itt van előttünk,
csontig lesoványodva, elgyengült szervezettel. Arcára vannak írva az őrület országának
szörnyű betűi. És kérdéseinkre feltárja az orosz pokol gyötrelmeit.
A machorka ...
Előveszi
a szovjetkalácsot, a burkit. Fekete kalács. Olyan, mint a csiriz. A munkások
dohányát is megmutatja: a machorkát, mintha forgács és piszok keveréke volna...
Ezt a dohányt a volt hadifoglyok jól ismerik abból az időből, amikor nagy
volt a dohányínség mindenütt. Szovjetoroszországban azonban ma is ezt kell
szívniok a munkásoknak. Bartha pontos számadatokat tud a szovjet viszonyokról.
Mint kőműves dolgozott a faluban, ahol csak néha jelentek meg a revolveres
szovjet csendőrök, hogy ellenőrizzék a szovjetnek dolgozó parasztokat. Naponta
hat rubelt keresett, de ebből csak éhezhetett. A munkások rongyokban járnak a
Szovjetben. Barthán ma is ott van az a ruha, amelyet 150 rubelért vett. Régi,
kifordított ruha. Egy kiló kenyér 1 rubel 50 kopek, tehát egynapi munkájával
négy kiló kenyeret kereshetett... És milyen kenyeret... Amikor felesége átjött
a határon és Sátoraljaújhelyen meglátta az utcán árusító pékeket, akik előtt
nagy halmaz fehér kenyér volt, csodálkozva kérdezte, hogy miféle ünnep van ma,
hogy ilyen nagy bőség van, ilyen fehér kenyeret ilyen nagy tömegben láthatni...
Egy kiló hús 8 rubel... És nem is kapni eleget. Csak a vörös uralom részesei öltöznek jól. Van
olyan volt magyar munkás, aki ma alezredes vagy rendőrfőnök ... Az ilyen
feltörő kommunistáknak jó dolguk van.
A parasztok
kínlódása a vörösök alatt
Megdöbbentő nyomorról rántja le a leplet Bartha
előadása. Az orosz parasztok, akik titokban ma is templomzászlót rejtegetnek és
a haldoklónak titokban ezt a zászlót mutatják meg, a szovjetnek dolgoznak
rabszolgai módra. A terményt be kell szolgáltatniok, csak fél hold lehet a
tulajdonukban, összeírják a munkanapokat és eszerint adják ki a szűkös
részterményt. Egy tehén után 115 liter tejet kell beszolgáltatni, egy ember 36
rubel adót és 29 kiló húsadót fizet. Éheznek és rongyokban járnak a parasztok
...
A szovjetgyerek feljelenti szüleit
Nagy
a gyermeknyomor és neve restség. Már kicsi korukban szívják az újságpapírba
csavart dohányt. Nincs lábbeliük, zsákokba csavart lábbal
vánszorognak a szovjetiskolába. Itt kikérdezik az otthoni állapotokról. Ha
valamelyik gyermek elmondja, hogy otthon szülei imádkoztak, vagy Istent
emlegették, vagy elpanaszolja, hogy megverték, a szülőt beidézik és
megbüntetik. A templomokból istállókat csináltak. Sok helyütt éjszaka a nép
felgyújtotta templomát, semhogy a vörös gyalázatot eltűrje és átengedje az Isten házát...
A kíméletlen
szovjetadó
A szovjet adószedés tisztán az erőszak alapján
működik. Megtörténik, hogy a faház egy részét lefűrészelve szétbontják és
elviszik, az állatokat minden szó nélkül elhajtják. A rongyos ruhában vánszorgó
orosz munkások még szesszel sem vigasztalhatják magukat. Egy liter pálinka 12
rubel, kétnapi kereset ára. Azért a tömeg denaturált szeszt iszik...
A szovjet után ...
Az orosz asszony az itthoni állapotokról azt mondja,
hogy valóságos paradicsom. Nincs örökös rettegés az életért, nincs éhség, ha
szegénység is van. Az itteni szegénység ott gazdagságszámba menne. Az emberek
itt szeretnek, segítik és támogatják az ínségest. Sírva hallja még most is
Isten házának zengő hívását, a harangot. Reméli Bartha, aki most gyenge
szervezete miatt nem vállalhat ipari munkát, hogy könnyebb foglalkozást,
hivatalszolgai vagy effajta állást kaphat. A polgári társadalomtól meg is
érdemli ezt a támogatást, hiszen megmaradt magyar iparosnak a vörös pokolban is, inkább tűrte az
éhséget és megaláztatást.
A képen: Hadifogolytábor Vlagyivosztokban (1919.)
Forrás: Fortepan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése