„Első
éveinkben volt egy olyan idilli állapot az életünkben, hogy akit szerettünk
(anyu, apu) maga volt az isten - ám ahogy felnőtté cseperedtünk, ez az isten
földi létezővé vált. Egy szülő-gyermek kapcsolat egyik nagy próbatétele, egyben
fontos fejlődési fázisa, hogy adott ponton át tudjon alakulni felnőtt-felnőtt
kapcsolattá. Amikor valakivel szerelembe esünk, nagyon hasonló dolog történik.
A kezdeti óriási lángolásban átéljük azt, hogy Gipsz Jakab az Isten, és nem
vesszük tudomásul, hogy ő is arra a sorsra fog jutni, mint a szüleink, mert
hosszútávon felnőtt-felnőtt szövetségi mintázatban kell élni az életünket.
Ezzel fontos tisztában lennünk, különben megtörténtekor azt gondoljuk, hogy a
kapcsolattal van baj, és bizonyára nem Jakab az „Igazi”.” (C. Molnár Emma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése