"Amikor
megszólal bennünk egy önbántalmazó hang, és azt mondja: "Örök vesztes vagy, és
mindig is az maradsz!", megkérdezhetjük magunktól: kinek a hangja ez? Vagy:
kitől hallottunk hasonlót? Többnyire gondolkodás nélkül rá tudjuk vágni: "Az
apám mondott ilyeneket.". Vagy: "Az anyám szidott mindig így." Ám itt és most
nem azért vagyunk annyira pocsékul, mert harminc évvel ezelőtt az apánk semmibe
vett minket, vagy az anyánk becsmérlően beszélt velünk, hanem azért, mert a
jelenben szól bennünk egy mindig kritikus, örök elégedetlen vagy akár
lélekgyilkos hang. A szüleink már régen nem bántanak, ám ezek a rettenetes
mondatok a jelenben is szólnak. Csakhogy már mi mondjuk őket magunknak,
pontosabban egy bántalmazó belső hang mondja ezeket nekünk. Mi azonban most már
azt mondhatjuk neki, hogy elég! Természetesen fontos, hogy a múlttal is
foglalkozzunk, megpróbáljuk azt megérteni és elrendezni magunkban, amennyire
lehetséges – de a helyzetünk kulcsa mégis csak a jelenben és a mi kezünkben
van. Mi döntjük el, hogy a lélekgyilkos belső hangot elküldjük-e melegebb
égtájakra, vagy pedig életünk végéig azt mondjuk, hogy neki van igaza, és nincs
mit tenni. Tehát az új problématudat lényege: a nehézségeim nem a múltban
vannak, hanem a jelenben, nem más kezében, hanem az enyémben. Ez pedig azt
jelenti, hogy nem a múltat kell, kellene megváltoztatnom, hanem a jelent."
(Pál Feri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése