Egy magyargyűlölő a kisebbségekről

Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937)  cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke volt, aki élete fő céljának a Monarchia szétverését tekintette, aki híres volt magyarellenességéről. Köztudott, hogy ő győzte meg Wilson amerikai elnököt Trianon szükségességéről. Visszaemlékezései A világforradalom címmel 1928-ban jelentek meg Prágában, az Orbis Kiadónál. Mostanában Kárpátalján az ukránok körében szinte reneszánszát éli, utcákat, hidakat neveznek el róla.

Az elfogultsággal aligha vádolható szerző művéből e az alábbi részletet azoknak ajánlom, akik még mindig kétségbe vonják minden nacionalizmus létjogosultságát, illetve megkérdőjelezik a kisebbségben élő magyarság jogát az anyanyelvi oktatáshoz, illetve az anyanyelv széleskörű használatához. Milyen jó lenne, ha ez valamennyi ukránhoz eljutna.  

„A német kisebbségen kívül jelentéktelen lengyel nagyobb kisorosz (Szlovenszkón) de főképen magyar kisebbségeink vannak. Ezekre a számbelileg kisebb nemzetiségekre is áll a szabály,hogy nemzeti létüket biztosítani kell.

Minden kisebbségnek nép és középiskolákkal kell bírnia; az egyetemek, magasabb kultúrintézmények és ezeknek száma ma az egész művelt Európában határozott számítás után igazodik,a lakosság képzettsége és szükséglete szerint. Németországban magában három millió lakosra esik egy egyetem és hat millió lakosra egy technikai főiskola. Nálunk három millió németnek egy egyeteme és két technikai főiskolája van.

Politikai tekintetben a német kisebbség a legfontosabb. A többi kisebbség kérdésének a megoldását is megkönnyíti, ha a németeket megnyertük a köztársaság számára.

Ami pedig a hivatalos nyelvet illeti, nem egynyelvű államban a lakosság szükséglete és a közigazgatási előnyök az irányadók,– az állam van a lakosságért,nem a lakosság az államért. Államunk, mint össz- és egységes szervezet, és hadseregünk cseh (szlovák) nyelvűek lesznek: ez a demokrácia többségi elvéből természetesen folyik is. Az állam tehát csehszlovák. Az állam nemzeti jellegét azonban nem az államnyelv biztosítja; a nyelv nem meríti ki a nemzeti karaktert, államunk nemzeti karakterének a következetesen és nyomatékosan keresztülvitt összkulturális programon kell alapulnia.

A háború előtt részt vettem a hatóságok két és egynyelvűsége felett folyt vitában; az új viszonyok között a kétnyelvűséget tartom a legcélszerűbb megoldásnak; a hivatalnokok egynyelvűsége a kétnyelvű hivatalokban egyes vidékeknek átmeneti időre megfelelhet. Hogy ilyen egynyelvűség lehetséges lesz-e a jövőben is, azt a tapasztalat fogja megmutatni.

Minthogy nemzetileg kevert államban élünk és minthogy ilyen különleges helyzetünk van Európa közepén, a nyelvkérdés nemcsak politikai, de kulturális tekintetben is igen fontos nekünk.

Gyakorlatilag mindenekelőtt az államban beszélt nyelvek ismeretéről van szó. A kisebbségek érdekében áll az államnyelv ismeretét  elsajátítani; de ugyanígy érdekében áll a többségnek a kisebbségek, de különösen a nagy kisebbségek nyelvének ismerete; e szerint kell az iskolákban a nyelvtanítást szabályozni; itt is érvényes a közigazgatási, gazdasági és kulturális szükségletek szabálya. A német nyelv politikailag fontos nekünk, hivatalnokainknak jól kell tudniuk németül,annyira jól, hogy a tájszólásokat is megérthessék.

A német világnyelv, ezért hasznos kultúrtényező és művelődési eszköz.

A cseh és szlovák középiskolákban, valamint a népiskolák felsőbb osztályaiban tanítani kell a német nyelvet, ugyanígy a német iskolákban a cseh nyelvet. Szlovenszkón hasonló módon kell tanítani a szlovák és magyar nyelvet, ha talán kisebb mértékben is. Hogy a nyelvek kötelező tárgyak legyenek-e vagy sem, efölött majd a tapasztalatok és a gyakorlat alapján fognak dönteni…

A tökéletesített önrendelkezés és a kisebbségek aránylagos képviselete demokratikus államban a kisebbségi védelem helyes eszközének bizonyultak;  önrendelkezés és aránylagos képviselet a demokrácia követelményei.

Európa új rendje és az új államok alakulása által a nacionalizmus elvesztette negatív jellegét, az elnyomott népek önállóvá lettek. A pozitív nacionalizmus ellen, mely intenzív munkával dolgozik nemzetének emelésén, senkinek sem lehet kifogása. A nemzeteknek és az emberiségnek nem a hazaszeretet, de a sovinizmus az ellensége. A hazaszeretet nem jelenti azt, hogy más nemzeteket ne szeressünk.”

Van benne valami?

Nemrég összetalálkoztam a piacon egy kárpátaljai asszonykával. Futólag már elég régóta ismerjük egymást, ő rendszeresen árul a piacon, én meg néha ott vásárolok, és ilyenkor rendszerint, ha csak néhány percben is, megvitatjuk a kárpátaljai eseményeket.

Talán mondanom sem kell, ezúttal nagyon el volt keseredve, pedig egyébként maga a megtestesült életöröm, azt mondja, sehogy nem tudja megemészteni az ukrán oktatási törvényt, amely gyakorlatilag felszámolja a magyar közoktatást. De nemcsak ő, még a férje sem, aki egyébként ruszin, csak az asszony kedvéért tanult meg magyarul.

-- Mi úgy gondoljuk – mondja az asszonyka, -- hogy az ukrán vezetés ezt azért csinálja, mert Kárpátalján egyre több ukrán és ruszin akar magyarul tanulni, sőt magyar iskolába adja a gyermekét, mert menekülne az országból. Ezt akarják megakadályozni, hiszen ha nincs magyar iskola, akkor az ukránok nem tudják oda beíratni a gyermeküket.

-- A fél rokonságom Huszt környékén lakik, hegyi falvakban, ők még életükben nem szólaltak meg magyarul – támasztja alá egy személyes példával a véleményét. – Most egymás után keresnek meg, nem hagynak békén, hogy tanítsam a gyermekeiket magyarul, aztán meg „szervezzem át” őket valahogy Magyarországra, mert otthon nincs semmi jövőjük. Most is elhoztam az egyik lányt magammal, igaz, beszélgetni nem nagyon mer senkivel, csak a telefonját nyomogatja.

Aztán még hozzáteszi, az ukrán iskolákban is egyre kevesebb a gyerek, úgy fogják őket, szinte lasszóval, talán így akarnak leszámolni a konkurenciával.

Én meg azon gondolkodom, hogy bár aligha ez vezetett az őrületes törvény elfogadásához, vajon nem lehet mégis ebben valami?

Az ima ereje

Egy idős hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek. Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!"
A plébános rövid gondolkodás után megtalálja a megoldást.
- Nekem van két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel, és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire.
Be is teszik a két áhítatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a társához:
- Tedd el az olvasót, Pityu testvér! Imáink meghallgatásra találtak!

Munkács magyarsága tüntetett a cseh rendőrség ellen

(Megjelent, Nyírvidék, 1923.június 22.)
Munkács, június 18. Alkalmi tudósítónktól.
Munkács városában június 17-én vásárnap olyan esemény játszódott le, amely, élénken jellemző a felvidéki lakosság hangulatára. A város lakossága heves tüntetésben fordult a cseh rendőrség ellen. A  tüntetés oka köznapi esemény, de a túlfeszített idegeknek elég egy kis jelentékeny história is a kirobbanásra. Egy-egy leomló kavics lavinát gördített már útjára s a megszállott területen mindinkább adva van az indulatoknak Etnához hasonló kitörése.
Maga az eset a következő: Egy munkácsi suszter vasárnap reggel szorgalmasan kalapálgatott műhelyében. Egy cseh rendőr meghallotta a szokatlan időben való kopácsolást s a magyar mesteruramat kurtán-furcsán felszólította, hogy hagyja abba a vasárnapi munkát. A mester elmondotta, tudja, hogy az egyház vasárnap tiltja a szolgai munkát, " de ő most nem másnak dolgozik”, hanem a saját cipőjét. Siet vele, mert mint vallásos ember még ma templomba akar menni. A cseh rendőr nem hagyta annyiban a dolgot.
Segítségért sietett és hat társával visszatérve letartóztatta és bekísérte az ellenkező magyart.
A köztiszteletben álló iparost a templomba készülő sokaság sorfala között vezették a rendőrségre a cseh fogdmegek. A néptömeg felzúdult az erőszakosság láttára és fenyegetően követelte a mester szabadon bocsátását. A cseh rendőrök nem engedtek. Erre hat tekintélyes munkácsi polgár autóra ült és Ungvárra ment, ahol a zsupántól követelte a letartóztatott szabadon bocsátását és egyszersmind a gyűlölt rendőrfőnök elmozdítását. — A cseh zsupán látta, hogy az ügy fenyegetőén komoly és intézkedett a letartóztatott magyar szabadlábra helyezése érdekében, de a rendőrfőnök elmozdításáról hallani sem akart. Erre a munkácsiak autója Kassára vette útját, hogy a felsőbb hatóságnál tegyen lépést a magyarok követelése ügyében.
Ez az esemény igazolja, hogy a Felvidék magyarsága most már nem tűri az erőszakosságot és végsőkig megy, ha valakit igazságtalanul üldöznek a cseh beköltözöttek.

Árpád vezér Európában

Őstörténetünk csupa homály és fehér folt. Sokszor azt is rosszul tudjuk, amit tudunk. Itt van mindjárt a honfoglalás, no meg, Árpád vezér. Ezekről a dolgokról alig sejtenek valamit. Mármint, engem leszámítva. Nekem ugyanis egészen konkrét elképzelésem van a honfoglalás eseményeit illetően.

Ahogy Árpád népe leereszkedett a Kárpátok lejtőin, s szájtátva bámulta a dús legelőket, a bővizű folyókat, no meg, a sok halat, s vadat, mi szem, s szájnak ingere, nem vette észre, hogy ez már Európa. Ami nem is csoda, mert egyetlen tábla sem figyelmeztette őket, nem hogy magyarul, vagy latinul, de még dákul sem.

Hanem hamarosan szembetalálkoztak egy furcsa küldöttséggel. Egyáltalán nem adták meg Árpád vezérnek a neki kijáró tiszteletet, csak hetykén bemutatkoztak, mondván, ők a bevándorlási hivataltól jöttek.

-- Van-e köztetek utcaseprő, hentes, bébiszitter, esetleg orvos? – tudakolták. –Mert azok jöhetnek, de nem így, csapatostul.

Aztán meghagyták, hogy az egész sereg táborozzon le azon a szent helyen, mert át kell esni az ellenőrzéseken. Hamarosan meg is érkezett egy újabb csapat.

-- Mi az állatvédők vagyunk – mutatkoztak be. – Elég fáradtak ezek a lovak.

-- Már hogyne lennének fáradtak – válaszolta Ond –, hiszen hónapok óta csak jöttünk meg jöttünk.

-- Ez állatkínzás! – csattantak fel az ellenőrök. – És az kutyákat mivel etetik? Magukat nem is érdekli az állatorvosok ajánlása? Így nem lehet belépni Európába!

Aztán felvették a jegyzőkönyvet, elmentek, de nyomban jött is a következő csapat.

-- Mi a közegészségügytől jöttünk – mondták.

A megyeriek már okultak az előző esetekből, s elhatározták, hogy bőségesen megvendégelik a hatóságot, hátha ettől megenyhül egy kicsit. Elő is kapták gyorsan a nyereg alatt puhított húst.

-- Te jó isten! – kiáltottak fel az ellenőrök. – Ennek már rég lejárt a szavatossági ideje! A kumiszon meg nincs zárjegy! Tessék az egészet megsemmisíteni, de azonnal!

-- Nem töhötöm – szólt ijedten Töhötöm --, mert mind itt halunk meg éhen. Az asszonyok, a gyerekek..

De a hatóságot nem lehetett meggyőzni.

Másnap már igencsak korgott a gyomruk, amikor beállítottak a jogvédők. Megállapították, hogy a megyeriek az alapjaiban sértik meg az emberi jogokat és az egyenlő bánásmód elvét. Minden házimunkát az asszonyok végeztek, és a vezetők között egyetlen hölgyet sem találtak. A gyermekek már ötévesen lóra ültek és nyilaztak, ami bőven kimeríti a kiskorú veszélyeztetésének tényálladékát.

-- Vezérlő fejedelem, menjünk vissza! Ennél még Etel közt is jobb volt – könyörgött Tas vezér.

De visszamenni nem lehetett, hiszen ott voltak a vérszomjas besenyők. Úgy döntöttek, hogy válogatott csapatokat küldenek a nyugati uralkodókhoz, megtapasztalandó, mi az, hogy Európa. A történészek ezt később kalandozásnak nevezték, és mindenféle rablásokkal társították, de mi sem igaz az egészből. Ezek egyszerű tanulmányok voltak, amit a titkos levéltárakban fennmaradt útiszámlák is bizonyítanak.

Működött is a dolog, amíg az egyik ilyen tanulmányúton egy bizonyos könnyelmű uralkodó nem kezdte el bizonygatni a megyerieknek, hogy az asszonynak otthon igenis jogai vannak. Bár lehet, hogy az verte ki náluk a biztosítékot, hogy a disznókat nem szabad moslékkal etetni, és egy igazi európai marha mikrochip nélkül neki sem kezd legelni. Nos, a lényeg az, hogy Lehel vezér első felindulásában úgy vágta fejbe a kürtjével, hogy menten szörnyet halt.

Ez aztán nem csupán az alig bimbódzó európai együttműködésnek vette véget, hanem indokul szolgált bizonyos megyeriek karóba húzására is. Igaz, hogy szép, civilizált, igazi európai karóba húzás volt, pappal, meg zengő harangokkal, de a karóba húzás az mégiscsak karóba húzás.

Azóta itt ülünk Európa szélén. Hol bevesznek minket, hol nem. Ez mindig attól függ, hogy jönnek e a besenyők, a tatárok, a törökök, vagy az oroszok. Mert akkor az ellenőrök úgysem mernek idejönni.

Szerelemből?