2020. október 23., péntek

Hazaszállítják Magyarországba a megszállt területen ledöntött szobrokat

 (Megjelent: Délamerikai Magyarság, 1933. 01.28.)


Budapest, január 2.

A kormány tárgyalást kezdett a román és cseh kormánnyal, hogy a megszállt területekről hazakerüljenek a ledöntött vagy pusztulásnak indult szobrok.
A terv megvalósítását úgy a román, mint a cseh kormány elvben elfogadta sőt a bukaresti kormány már meg is bízta az aradi kultúrintézményeket, -- hogy válogassák, ki az erdélyi műkincseket
A cseh megszállt területen levő magyar szobrok kiadása ügyében Masaryk cseh köztársasági elnök fog dönteni.
Amennyiben sikerül a cseh és román kormányokkal véglegesen megállapodni, akkor Budapestre hozzák Fadrusz János hatalmas alkotását, a meggyalázott Mátyás király szobrát. Budapestre kerül Zala György híres műve, a szabadságharc aradi szobra is, az Erdélyben és a Felvidéken annak idején elhelyezett kisebb-nagyobb Kossuth- szobrokkal, valamint a pozsonyi Petőfi szoborral, amelyet mostanában találtak meg egy külvárosi istállóban.

 

 

2020. október 22., csütörtök

A nő olyan…

                                                             

„A nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár - kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.” (Kornis Mihály)

Limpár Imre: Önbizalom: önáltatás vagy valóság?


 

2020. október 21., szerda

Az oroszok kudarca Beregben és Máramarosban

 (Megjelent: Magyarország, 1914.12.18.)


Munkács, december 17.

(Saját tudósítónktól.) Ma már megállapítható, hogy az oroszok beregmegyei kísérletezése is kudarccal járt. Tegnap délután a helyzet ránk nézve rendkívül javult. A parancsnokságra érkezett jelentések szerint az ellenség az egész vonalon megkezdte visszavonulását.
Máramarosban Majdánkánál és ökörmezőnél offenzívát kezdtünk s az oroszokat súlyosan megvertük. Ez magával hozta, hogy a máramarosi orosz sereget elvágtuk a Beregmegyében előretolt orosz csapatoktól, ami a Beregmegyébe bevonult ellenség helyzetét nagyon megnehezítette. Kedvező hatással van beregmegyei operációnkra az oroszoknak Ungban történt visszaszorítása is.
Az oroszoknak Beregmegyében folyó visszavonulása nagy örömet kelt Munkácson és Beregszászon. Egyik vonatunk Zánkáig, Szolyvától 25 kilométernyire fölkutatta a terepet és ellenséget nem talált. Az ellenség már Volócon túl húzódott. A csendőrjárőrök Volóc fölött se találtak oroszokat. Kisebb különítmények hihetetlen gyorsasággal húzódtak vissza. Vezérszállásról is elvonultak. Egyik vasúti vonatunk Zugóig jutott. Tegnapelőtt már Szolyvánál vertük meg az oroszok előretolt csapatrészeit s ez a balsiker még jobban siettette az oroszok visszavonulását.
A szolyvai főszolgabíróság már elfoglalta hivatalát s a közigazgatás ismét megkezdheti működését. A szolyvai lakosság kezd visszatérni.
Ma reggel Munkácson nagybetűs cédulákat akasztottak ki a kirakatokban, melyeken közlikk a hadvezetőségnek azt a jelentését, hogy a Latorca-völgyébe nyomult ellenség visszaverésére az intézkedéseket megtették. Egyáltalán nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy Munkácsról a lakosság elmenekült. A lakosság helyén maradt. Bay György polgármester megnyugtató jelentést tett közzé és a lakosság teljes bizalommal hallgat a hatóság figyelmeztetéseire.
Bereg vármegye alispánjának fölhívására a hivatalok már visszatértek helyeikre. A posta már rendesen működik, a vasutak szabályosan járnak.
Máramarosból érkezett jelentések szerint Kőrösmezővel szemben az oroszok galíciai területen szintén visszavonulnak. Magában a vármegyében Vízköztől Majdánkáig is visszavonult az ellenség. Csapataink a vízválasztón keresztül nyomultak előre és ezáltal meghiúsították az oroszoknak ezen az oldalon való térfoglalását. Ideérkezett jelentés szerint az ökörmező-toronyai orosz vereség nagy.
Ä betört ellenséges csapatok lassú mozgásúak s általában tapasztalható, hogy a nyugatgalíciai események itt is éreztetik kedvező hatásukat.
Munkács, december 17.
A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Latorca völgyébe betört ellenség gyors visszavonulásban van. A járőrök jelentése szerint az ellenség Kisszolyván túl, közel a határhoz húzódik. Munkácson megszűnt minden rémület. Új csapatok érkeztek és ezek minden további betörési kísérletet meghiúsítanak. A lakosság nagy része nem is menekült el a városból, csupán az asszonynépséget és holmijaikat
helyezték biztonságba.

A képen: Magyar katonák a huszti állomáson 1916-ban.

Forrás: Fortepan

 

 

Hogyan látnak minket a szlovákok?

 


Pálinkás pofozkodás

                                                                                                          

A történet egy rokonommal esett meg, Munkácson, még bőven a szovjet időkben. Azzal kezdődött, hogy 1977-ben, tíz év már-már reménytelen várakozás után, a családfő bejelentette, hamarosan megérkezik mindannyiuk hőn áhított vágya, egy Zsiguli. Lett is nagy öröm, ám akadt egy kis probléma, ugyanis senkinek nem volt jogosítványa. Mivel már nem bíztak abban, hogy belátható időn belül autóhoz jut a család, ezt egyszerűen nem tartották fontosnak.

A papa, Miska bácsi gyorsan be is iratkozott egy KRESZ-tanfolyamra és hogy ezzel is gyakorolja a tudnivalókat, közben ő is vezetni tanította a tizenkét éves fiát. Igyekezetét hamarosan siker koronázta, meglett a jogosítvány.

Abban az időben Kárpátalján, akinek nagyobb mennyiségű gyümölcse termett, az pálinkát főzött. Ezekhez szinte mindig saját készítésű pálinkafőzőket használtak, melyeket leggyakrabban alumínium tejeskannákból csináltak, egy kis rézcső felhasználásával. Az ilyen szerkezetek olykor valódi kerítésszaggatót, olykor meg szeszipari műremeket produkáltak. Persze, a pálinkafőzés tilos volt, ha valaki lebukott, akkor jól meg is büntették, de ettől a többiek még tovább folytatták áldásos tevékenységüket.

Miska bácsi bizalmas körökben elismert pálinkafőző volt, sőt, az az igazság, hogy a baráti társaság nagy részét ő tanította meg, ezen nemes mesterség fortélyaira. Gyakran előfordult, hogy ha valaki pálinkát akart főzni, akkor elhívta segíteni, vagy, ha kevesebb volt az alapanyag, akkor közösen főzték az éltető nedűt. Ilyenkor általában elkísérte a család is, az asszonyok eltraccsolgattak, a gyerekek játszottak, a pálinkafőzés, minden törvénytelensége ellenére, igazi társadalmi eseménnyé vált.

Nem csoda, hogy az új autóval egyik első útja az egyik szintén munkácsi rokonához vezetett, pálinkafőzési célzattal. A párlat elkészítése azonban lassú folyamat, s míg a szülők a hátsó udvarban munkálkodtak, a gyerekek elunták magukat, a kisfiú kiment az utcára és beült az autóba, majd követte a háziak tizenegyéves kislánya is. És mit csinál egy, pláne meg két, gyerek, ha unatkozik, kitalál valami programot. Jelen esetben ez arról szólt, hogy a fiú elhatározta, megmutatja, hogy ő már tud vezetni. Mert a menőzés, már akkor sem volt ismeretlen fogalom, csak esetleg másként nevezték.

Elindultak hát a kocsival és csaptak egy-két kört a piac mögötti téren. Ekkor azonban támadt egy kis probléma. Épp arra járt két rendőr, vagy ahogy akkor hívták, milicista. Nem lehet tudni, hogy az autó furcsa mozgására figyeltek fel, vagy azonnal észrevették, egy gyerek ül a volánnál, de amikor a kocsi megállt a kapuban, ők is megjelentek.

-- Hát a szüleitek hol vannak? -- kérdezték kellő szigorral.

Mire a gyerekek rémülten, némileg dadogva elmondták, hogy a felmenőik odabent vannak az udvaron. Ekkor azonban a Jóisten közbeszólt, a rendőrök nem mentek be, hanem azt mondták:

-- Most azonnal hívjátok ki őket!

A szülők sápadtan, tétova léptekkel közeledtek a kapu felé. Teljesen biztosak voltak abban, hogy a rendőrök a pálinkafőzés miatt jöttek. Hogy most lebuktak. És volt vesztenivalójuk. Elég sok, hiszen mindkét házaspár pedagógus volt, akinek példát kellett mutatni, akiken példát lehetett statuálni.

Odaértek a kapuhoz, megálltak a rendőrök előtt. Miska bácsi már épp valami szalonképes magyarázatot akart adni a pálinkafőzésre, mintha arra lenne szalonképes magyarázat, de az egyik ráförmedt.

-- Hogy vigyáznak maguk a gyerekükre? Nem is veszik észre, hogy autót vezet? Még csak tizenkét éves! – kiáltott rá.

Miska bácsi kissé lassan fogta fel, hogy miről is van szó, de amikor leesett a tantusz, úgy kiszakadt belőle e feszültség, hogy, életében először és utoljára, lekevert egy pofont a fiának. Amitől nemcsak a gyerek, de a rendőr is megijedt.

-- Ne legyen, már ilyen szigorú ezzel a gyerekkel! Elvégre nem történt semmi baj! Csak figyeljenek oda! – mondta, aztán elmentek.

A szülők megnyugodtak, a pálinka kifőtt, rég meg is itták. Csak a családban emlegetik még ezt a régi történetet. Bár már alig maradtak emlékezők.