Orosz vöröskeresztes álruhában járó bolsevista kémnőt fogott el a debreceni rendőrség

(Megjelent: Magyarság, 1927.szeptember 20.) 

 

A budapesti főkapitányság politikai osztályán néhány nap óta nyomozás folyik egy veszedelmes kémnő ügyében, akit a debreceni rendőrség fogott el, és akit azután egyenesen Budapestre, a rendőrség politikai osztályára kísértettek. A kémnő elfogatásáról és az érdekes ügy körülményeiről hétfőn este a főkapitányság a következő jelentést adta ki: A debreceni államrendőrség néhány nappal ezelőtt elfogott egy nőt, aki magát Alexandra Romanova Romanovszkájának
mondotta. Kihallgatásakor azt adta elő, hogy az orosz vöröskereszt küldötte, abból a célból, hogy Debrecenben összeírja az ott élő oroszokat, különösképpen pedig azokat, akik hazájukba vissza akarnak térni. Amikor őt igazolásra szólították fel, azt a kijelentést tette, hogy orosz missziós nővér. Kilenc társnőjével együtt jöttek be az országba, van egy főnökük is, akinél igazoló irataik vannak. A többi missziós nővér az ország különböző városaiban s hasonló megbízással utaznak. Előadta, hogy személyazonossága felől a Budapesten, Szív-utca 6. szám alatt lévő Orosz Vöröskeresztmisszió tud felvilágosítást adni. A debreceni rendőrség telefonon felhívta a budapesti főkapitányságul. ahol az igazoltatás alapján megállapították, hogy Alexandra Romanova Romanovszkája a Szív-utca 6. szám alatt — ahol az Orosz Vöröskeresztmisszió van, — teljesen ismeretlen.
A debreceni rendőrség ezek után az elfogott nőt felküldötte Budapestre a politikai osztályra, ahol megállapítást nyert, hogy az asszony Rádosztovich Adalgissza, férjezett Krchevich Péterné, aki Lussingrandéban 1893-ban született, büntetve volt Mezőkövesden 1918-ban lopás miatt 8 napi fogházra, Zalaegerszegen 1919-ben négy évig volt internálva kémkedés miatt, Nagykanizsán 1925-ben kéthavi fogházra, a pestvidéki törvényszéken 1925-ben csalás miatt egyévi börtönre, Bécsben négyhavi börtönre, Zágrábban hathavi börtönre volt Ítélve.
Megállapítást nyert, hogy ez az asszony, akinek kilenc álneve van, a proletárdiktatúra alatt a nemzetközi terrorcsapatnál szolgált, mint vöröskeresztes ápolónő, ez azonban csak fiktív foglalkozás volt a részére, mert tulajdonképpen ellenforradalmárokat kémlelt ki. Jelenlegi missziója moszkvai megbízás alapján az volt, hogy írja össze a különböző városokban élő oroszokat és bírja rá azokat, hogy a szovjet számára itt propagandát csináljanak. Miután az orosz nő a főkapitányság politikai osztályán beismerő vallomást tett, holnap fogja a bűnügyi osztály további eljárás végett átvenni.

Lussingrandétól Zalaegerszegig
A főkapitányság politikai osztálya lépésről-lépésre haladva, részletesen megállapította a kémnő múltját, amely regényszerűen változatos. Az asszony tulajdonképpen horvát állampolgár volt és tizenegy évvel ezelőtt, húsz éves korában, Zágrábban felesége lett egy gyakorló orvosnak. Két gyermeke született. Körülbelül négy év múlva azonban férje meghalt. Már ekkor voltak az asszonynak összeköttetései különböző titkos társaságokhoz és különbözőbb apróbb visszaélésekért és bűncselekményekért, így lopásért, továbbá kémgyanús volta miatt azután kitoloncolták Horvátország területéről. Bécsből kiindulva bejárta Csehországot, Szerbiát, Magyarországot és itt, mint a hivatalos jelentés is megállapította, különböző terroralakulatokban vett részt a kommunizmus alatt. Mint az orosz vöröskeresztes misszió tagja szerepelt akkoriban Magyarországon. Éppen Mezőkövesden járt, amikor a kommunizmus megbukott. Ismét Becsbe menekült, ahonnan hamarosan vissza akart térni Magyarországba, de Savanyúkúton a magyar rendőrség emberei elfogták. Akkor felelősségre vonták a törvény előtt is, a kommunizmus alatt viselt dolgaiért és Zalaegerszegre internálták. Ezzel új fejezet kezdődött a nő életében.
Négy évet töltött a zalaegerszegi internálótáborban. Valami módon barátságot kötött egy ott szolgálatot teljesítő csendőrrel, aki különböző kedvezményeket szerzett számára és enyhítette számára az internálást. Valószínűleg ennek a csendőrnek segítségével szökött meg azután. Újra Becsbe ment. Itt ismerkedett meg Bedinovszky János nevű szovjetagitátorral, aki magával vitte Moszkvába.

Félmillió fontsterling a magyarországi
oroszok névsoráért
Az asszony a főkapitányságon nagyon érdekes vallomást telt moszkvai élményeiről. Elmondta, hogy a leningrádi Otthon szovjettársaságban kikkel találkozott. Pontosan felsorolta a nevét azoknak, akik tárgyalni kezdtek vele egy különleges magyarországi megbízatásról, arról, hogy térjen vissza és itt írja össze azoknak az oroszországi férfiaknak, különösen pedig nőknek a névsorát, akik a háború után orosz foglyokkal együtt jöttek Magyarországra, vagy orosz foglyokkal ittmaradtak. Az volt a feladata, hogy ezekkel itt összeköttetésbe lépjen és próbálja őket megnyerni a szovjetpropaganda eszméinek. Abban a reményben küldték Magyarországra, hogy az így megnyert emberek lesznek azután megbízható segédeszközei Magyarországon az orosz kommunistáknak. Megbízatása értelmében, amelynek teljesítéséért félmillió font sterlinget ígértek, visszatért Magyarországra, de nem sokkal ezután a debreceni rendőrség elfogta.
A késő éjszakai órákban még tartott az asszony kihallgatása. A rendőrség politikai osztályán, előreláthatóan, reggelre lezárják a jegyzőkönyveket és az elfogott nőt átküldik a bűnügyi osztálynak.

A képen: a debreceni nagytemplom 1930-ban.

Forrás: Fortepan

 

 

Ruszka-Krajna

                                                                                                            

(Megjelent: Világ, 1918.12.15.)

Néptörvény a magyarországi ruszinok (ruthének) autonómiájáról
A hivatalos lap holnapi száma új néptörvényt iktat a törvénytárba. A néptörvény Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék ruszin (ruthén) lakta egységes területeinek ad legmesszebbmenő autonómiát. Ez a terület holnaptól kezdve hivatalosan Ruszka-Krajna (ruszin tartomány) lesz, a tartomány székhelye pedig Munkács. Ezzel a törvénnyel a gyakorlatba viszi át a kormány azt a gondolatot, amely az ország régi területén élő különböző nyelvű népeket egy Keleti-Svájcira kívánja foglalni. A zárt rutén területen körülbelül 500.000 ember jut hozzá e törvénnyel a legmesszebbmenő önkormányzathoz.
A rutén, helyesen ruszinlakta összes területeket azonban egyelőre nem foglalja magába a holnap megszülető tartomány. A törvény ugyanis a békekötésig nem érinti a zemplén-, sáros-, abaúj-torna- és szepesmegyei rutén területek közjogi rendezését. Ezekre a területekre a csehek is aspirálnak. S nehogy a mostani rendezés erőszakos fellépést vonjon maga után a csehek részéről, a kormány e területek sorsát a békekonferenciára bízza.
Az új rend a ruthén, — szokjak meg mától kezdve e nép helyes megnevezését, — a ruszin nép részére teljes önrendelkezést biztosít. De ugyanakkor, amidőn a ruszinok a maguk kormányzásában a legszabadabban élhetnek önrendelkezési jogukkal, a törvény külön kormánybiztosságot szervez a magyarság részére, akik e területen belül külön szigetet alkotnak.
Ennek a törvénynek ma különösen két szempontból van nagy jelentősége. Közismert dolog, hogy ezen a területen is erős agitáció folyik a cseh-szlovák köztársaság érdekében, csak Masaryk tegnapi beszédére kell utalnunk, mely már e területek csatlakozását is befejezett dolognak tekinti. Remélhetőleg ennek az agitációnak vett majd véget, s teljesen megnyugtatja a sokat gyötört ruszinokat, hogy, a magyar köztársaság önszántából a legmesszebbmenő autonómiái adja meg nekik. De talán nemcsak a ruszinok, hanem a művelt Nyugat is, ahol sorsunk felett döntenek, szintén tanulságokat von majd le abból a néptörvényből, mely Ruszka-Krajnát megte- teremti, s ez lesz e törvénynek másik jelentősége. Azok, akik komolyan veszik a népek önrendelkezési jogát, s nemcsak alacsony és bűnös imperialista célok leplezőjéül használják, azok be kell, hogy lássanak egy dolgot. Azt t. i., hogy a minden oldalról megrohant magyar népköztársaság nem kortesjelszónak tartja a wilsoni elvet, hanem a maga területen minden kényszer nélkül is valóra váltja azt a ruszinokkal szemben, akiknek háta mögött pedig erőszakos protektorok nem is állanak.
Mint illetékes helyről közlik, a hivatalos lap holnap a következő néptörvényt publikálja:
1018. évi néptörvény a Magyarországon élű ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról.
1. §. A Magyarországon élő ruszin (rutén) nemzetet saját beligazgatásának, igazságszolgáltatásának, közoktatásának, közművelődéséinek, vallása gyakorlatának és nyelve használatának körében mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben teljes önrendelkezési jog illeti meg, amelyre nézve a jelen törvényben foglalt szabályok irányadók.
2. §. Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék rusziniakta részeiből Ruszka -Krajna néven autonóm jogterület (kormányzósági terület) alakít ki.
Zemplén, Sáros, Abaúj-Torna és Szepes vármegyék rusziniakta területeinek közjogi rendezése az általános békekötésig függőben marad.
Ruszka-Krajna határait a nemzetközi békeértekezlet végleges döntéséig ideiglenesen a Magyar Népköztársaság és Buszka-Krajna kiküldötteiből álló vegyes bizottság állapítja meg.
3. §. Ruszka-Krajna minden autonóm ügyét saját szerveivel intézi.
A Magyar Népköztársasággal közös ügyekben közös szervek járnak el.
Ily közös ügyek: külügy, hadügy, pénzügy, állampolgárság, magánjogi és büntetőjogi törvényhozás, továbbá a gazdasági, a közlekedési és a szociálpolitikát érintő ügyek.
4. Ruszka-Krajna törvényhozó szervei:
1. Autonóm ügyekben a ruszin nemzetgyűlés.
2. A Magyar Népköztársasággal közös ügyekben a magyarországi közös országgyűlés, amelyben a ruszin nemzetnek népessége számarányában van megfelelő képviselete,
5. §. Ruszka-Krajna kormányzati szervei:
1. A ruszkakrajnai minisztérium.
2. a ruszkakrajnai kormányzóság.
6. §. A ruszkakrajnai minisztérium élén a ruszin nemzetgyűlésnek és a magyarországi közös országgyűlésnek egyaránt felelős ruszkakrajnai miniszter áll, aki közös ügyekben a magyarországi népkormány egyenjogú tagja, autonóm  ügyekben pedig legfelsőbb kormányzati szerv. Helyettese az államtitkár.
A ruszkakrajnai minisztérium székhelye Budapest.
7. §. A ruszkakrajnai kormányzóság élén a ruszkakrajnai kormányzó áll.
A kormányzóság székhelye Munkács.
A kormányzóság a ruszkakrajnai miniszter főfelügyelete és ellenőrzése alatt áll.
S. §. A ruszin nemzetgyűlés az 1918. évi I. néptörvénnyel egyezően általános, titkos egyenlő és közvetlen szavazással választandó, a magyarországi közös országgyűlés ruszin képviselőiről külön törvény fog rendelkezni.
9. §. Ruszka-Krajnában a nem ruszin nyelvi népesség helyhatósági és kulturális autonómiája biztosíttatik.
10. §. Ruszka-Krujnában az államkincstári földek, bányák és erdőségek a ruszin politika nemzet törvényes képviseletének birtokában mennek át.
11. §. A törvényt a ruszkakrajnai miniszterrel egyetértve, a magyarországi népkormány hajtja végre, ugyanez teszi meg, ugyancsak a ruszkakrajnai miniszterrel egyetértve, a szükséges átmeneti intézkedéseket is.
A jelen törvény végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi fedezetről addig, míg erre nézve állam és autonóm költségvetési törvény nem rendelkezik a pénzügyminiszter gondoskodik, aki a ruszkakrajnai miniszterrel egyetértve költségelőirányzatot állapít meg.
12. §. 12 tömény kihirdetésének napján lép életbe.

A kép illusztráció.

 

Ne menjen le a nap haraggal!

                                                                                               

  „Soha nincs teljesen kitakarított lélek, ahogy tökéletesen tiszta lakás sincs, amelyet használnak. De egy jó tisztasági fokot érdemes megtartani, rendszeres lélektakarítással. Sajnálom, hogy sokan még mindig nem értik, hogy erre is szükség van. Pedig rengeteg pszichoszomatikus stresszbetegség, allergia és autoimmun reakció gyógyítható lenne pszichoterápiával és megelőzhető volna lelki „edzéssel”. Hadd mondjak egy példát: ma az egyik vezető halálok a szív és érrendszeri megbetegedés. Ma már tudjuk, hogy bizonyos típusú érzelmek és indulatok különösen károsítják a szívkoszorú-ereket. Például az ellenségesség, a gyűlölethordozás, a harag. Candace Pert kutatónő azt igazolta, hogy bizonyos típusú problémák által keltett feszültség és ennek hormonális megfelelője bizonyos szervi rendellenességek előidézésében nagy szerepet játszik. Mi is történik, amikor valamilyen hatás ér minket, hogyan dolgozzuk ezt föl mentálisan? Először eldönti az agy, hogy a hatás fontos vagy nem. Ha fontos, de rossz, és nem tudok vele mit kezdeni, akkor az idegrendszer- és hormonműködés egy bizonyos, arra az érzelemre jellemző ún. ligandot, vagyis hormon-peptid koktélt kezd termelni, amely aztán leáramlik a szervezetbe, ahol különösen bizonyos típusú fogadósejtekre, vagyis szervrendszerre hat. A gyűlölet által kiváltott ligandok például minden alkalommal összeszorítják a koszorúereket, ezért a szív nem kap elegendő vért, így ennek ismétlődése nyomán jöhet létre az infarktus. Mit üzen mindez nekünk? Azt, hogy tényleg „ne menjen le a nap a te haragoddal”. (Bagdy Emőke)

 

Mit gondolnak a magyar nyelvről a külföldiek?

 

Házassági ajánlat

                                                                                                               

Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé baktat a szekéren bóbiskolva. Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.

- Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.
Az öreg székely csak mordul rá egyet!
A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja:
- Bátyám, látva a jelenleg állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?
A székely meghúzza a vállát, s közli:
- Mit szólhatnék? Rendőr vejem még úgysem volt!

Első fellépésem ukránul

                                                                                                

                                                                                                       

A szovjet időkben, bár Ukrajnában éltünk, csak az ukrán iskolákban tanították az ukrán nyelvet, az orosz és a magyar iskolákban nem. Nem is igen éreztük a hiányát, hiszen az orosszal mindenütt el lehetett boldogulni. Ez aztán ahhoz vezetett, hogy aki magyar iskolába járt és magyar közösségben élt, az általában egy szót sem tudott ukránul, és a vegyes lakosú városokban is inkább csak valamilyen orosz-ukrán-magyar szavakból álló keveréknyelven beszéltek. Ahogy akkor mondták „po zakarpatszki” (kárpátaljaiul) vagy „po násemu” (a mi nyelvünkön).

Így aztán szépen el lehetett jutni az egyetemig, ahol a tanárok többsége, még az ukránok is, oroszul tartották az előadásokat. Legalábbis az ungvári egyetemen. Nekünk, magyar szakosoknak az egyetemen egy fél évig tanították az ukrán nyelvet, amit teljesen az alapoknál kellett kezdeni.

Egy nagyon kedves, jószándékú ruszin tanárnőnk volt, aki hamarosan belátta, hogy fél év alatt a nulláról nem sokra megy velünk, főleg, hogy mi is tudtuk, nem itt fogunk megtanulni ukránul és nem is vettük komolyan az egészet. Egy idő után elhatározta, hogy a költészet segítségével fogja velünk megszerettetni ezt a diszciplínát. Eleinte ukránra fordított Petőfi-verseket kellett megtanulnunk, egyre hosszabbakat. Itt még, ha döcögve is, de elboldogultunk, hiszen az eredetit ismertük, jól tudtuk, miről szól, meg Petőfi közel is állt hozzánk.

Később aztán vérszemet kapott és Sevcsenko-verseket kellett megtanulnunk, egyre hosszabbakat. A fő probléma az volt, hogy legfeljebb minden tizedik szót értettük, és így fogalmunk sem volt, mit mondunk. Márpedig, egy halandzsának tűnő szöveget betanulni nem egyszerű feladat. Jött a félév végén a szigorlat, melyen kettőnket (két fiú volt a csoportban) annak rendje s módja szerint meghúzott. Így jártunk a második alkalommal is.

Kezdett forrósodni a talaj a talpunk alatt, közeledett a vizsgaidőszak, és ha hiányzik egy szigorlat, akkor nem mehetünk vizsgázni. Megkerestük hát, kértük, adjon még egy lehetőséget. Azt felelte, neki most erre nincs ideje, de menjünk el hozzá délután haza.

A régi bölcsészkar épülete közelében lakott egy udvarban, ahol rajta kívül még nyolc-tíz család élt kisebb-nagyobb házrészekben. Az övé volt az udvarban az első lakás. Becsengettünk, kijött a tornácra. Azt hittük, be fog minket hívni, de nem. Azt mondta, ne húzzuk az időt, most, itt a tornácon mondjuk el a kiosztott Sevcsenko-verset. Körülnéztem. A szomszédos lakásokból kijöttek az emberek. Volt, aki a tornácon állt meg, de olyan is akadt, aki leült a lépcsőre és úgy várta az előadást, mint valami színházban. Előbb a kolléga adta elő a produkcióját, amit egyáltalán nem bántam. Egyrészt úgy gondoltam, hogy az enyém ennél csak jobb lehet, másrészt abban reménykedtem, hogy a közönség megelégeli a műélvezetet és bemegy. Tévedtem. Sőt egyre többen lettek.

Némi habozás után aztán rákezdtem, ízes magyar akcentussal: „Na majdanye kolo cerkvi revolicijá ide…”. Az eleje még hagyján, de a második fele nagyon döcögött. Már nem is annyira a tanárnő, hanem a közönség reakcióját vártam. Gondolkodtam, hogy most kiröhögnek vagy elküldenek a fenébe. A tanárnő is gondolkodott. Szerintem azon, hogy mit csináljon velünk.

-- Írja már be nekik, nem is volt olyan rossz! – szólt egy borízű hang ukránul az egyik tornácról.

-- Igen, írja be nekik! – mondta egy középkorú nő. – Nem látja, mennyire igyekeznek ezek a fiúk!

És hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját, még meg is tapsolt minket. A többiek csatlakoztak. A tanárnő elnevette magát, meglett a szigorlatunk.