Rákosi Mátyás adóval tartozik a szerbeknek

(Megjelent: Kis Újság, 1935.02.06.)             

Rákosi Mátyás népbiztos, akinek ügye most áll ítélet alatt, Szabadkán született, ahol édesapja: Rákosi József ma is él és kereskedő.
A szabadkai születés révén a szerb hatóságok azt állítják, hogy a volt népbiztos még ma is szerb állampolgár, mintán nem kérte elbocsátását a jugoszláv állam kötelékéből. Rákosi Mátyást a szabadkai szerb állami adóhivatal az ottani jegyzések alapján 1700 dinár hadmentességi adóval terhelte meg. Mikor az erről szóló idézést Rákosinak ki akarták kézbesíteni, természetesen nem találták. A szabadkai szerb adóhivatal Rákosi Mátyás apján akarta a hadmentességi adót behajtani.
Rákosi József ez ellen tiltakozott és szovjet- orosz okmányokkal akarta igazolni, hogy fia orosz állampolgár és Moszkvában szerzett illetőséget. A szerbek azonban a szovjet okmányokat nem fogadták el és tovább követelték, most már végrehajtás terhe mellett, hogy Rákosi József fizessen.
Az apa most haladékot kapott addig, amíg Rákosi Mátyás esetleg kiszabadul.

Nyelvháború Kárpátalján

 

Kukorica Jancsi járványhelyzetben

Petőfi után szabadon                           

"Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!"

Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:
"Pillants ide, hiszen ezen a világon
A maszk mögött úgyis csak szemedet látom.”

 

„Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, nem ölellek én meg
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
Másfél méter távról hajlok ajakadra!”

 

"Tudod, Jancsi szívem, örömest kimennék,
Ha a fertőzéstől oly igen nem félnék,
Mert hogyha elkapom, velem rosszul bánnak
Két hétre kegyetlen karanténba zárnak.”

 

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

 

"Gyere ki, galambom! Gyere ki, gerlicém!
A fertőtlenítést mindjárt elvégzem én
Aztán a Covid sincs mostan a közelben
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen."

 

Kicsalta a leányt édes beszédével,
Fogná át derekát mind a két kezével,
Csókolná a száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.

 

Ám Iluska így szólt: „Hol a másfél méter? 

És a maszk sincs rajtad! Mondtam már elégszer!

Már megint nem hoztad el a Domesztoszod?

Nincsen addig etypety, amíg meg nem szokod!”