Az előrelátó menyecske

                                                                                      

Húsvét előtt hazafelé készülődött a tanyáról a fiatal gazdáné, hogy behozza az öregeknek a főzni való sonkát, tojást, tormát, meg ami az ün­nepi eszem-iszomhoz megkívántatik. Sok dolog volt odakint éppen, sürgős szántanivaló, s a gazda nem szí­vesen fogta volna ki a lovakat a munkából. Mivel a szomszéd tanyás­gazda is éppen befelé indult, a fiatalasszony vele, az ő féderes, rugós fogatán indult be rokonlátogatóba. Szép tavaszi nap volt, pacsirta dalolt a búzatáblák fölött, virágba borult az egész természet, fiatalok is voltak, az ördög is megkísértette őket... s elkövették azt, amit nemigen szokás megmondani annak, aki magától ki nem találja... Nagyhét lévén, a menyecske kötelességének tartotta, hogy megadja a léleknek is, ami az övé, ezért hát a többiekkel együtt a templomba ment ő is, hogy eleget tegyen húsvéti kötelezettségének. Gyónás közben töredelmesen bevallotta, hogy nem tudott ellene mon­dani az ördög kísértésének, s férjét megcsalva, vétkezett a hatodik parancsolat ellen. A lelkiatya kellő dorgálás és intés után három mi­atyánkot meg üdvözlégyet, hiszekegyet rótt ki reá vezeklésül, s aztán fel­oldozta. Ám az asszonyka csak térdepelt tovább a gyóntatószékben. -- Nyomja tán még valami a lelkedet, leányom? - kérdezte a páter.

-- Nem, tisztelendő úr.

-- Hát akkor mire vársz még?

-- Csak azért maradtam, hogy... elég lesz-e a reám kiszabott imádság a feloldozáshoz?

-- Miért ne lenne elegendő, gyermekem?

-- Mert... tudja, tisztelendő úr... én kifelé is a szomszéd kocsiján me­gyek majd a tanyára..

Fotó: Fortepan

János vitéz a bíróságon

(Szemelvények egy képzelt bűnügy iratanyagából I.)

                                                         

A vádbeszéd

Tisztelt bíróság! Előre szeretném bocsátani, hogy nem egyszerű bűnténnyel állunk szemben, hanem olyan bűncselekmények halmazával, mely nem maradhat megtorlatlanul, mely már önmagában is veszélyezteti a köznyugalmat és végső soron a jogállamiságot is.

Itt áll ellőttünk a vádlott, polgári nevén Kukoricza János, aki e cselekmények egész sorát elkövette, amiről írásos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, Petőfi Sándor úr jóvoltából.

Tisztelt bíróság! Nevezett személy 1844. nyarán, egy szép verőfényes napon gazdája juhait legeltette a patak mellett. Ebben az időben fiatalkorú Iluska (vezetékneve ismeretlen) a ruhákat mosta a patakban, s miközben Kukoricza János ezt figyelte, szexista gondolatai támadtak, sőt szemérmetlenül mustrálgatta Iluska karcsú termetét, szép hosszú haját, gömbölyű kebleit és két szép térdecskéjét. Ezt követően nyíltan szexuális ajánlatot tett Iluskának, egymás után többször is, ami kimeríti a zaklatás tényálladékát, ami akár egyéves szabadságvesztéssel is büntethető.

A szóbeli agresszió következtében Iluska feladta ellenállását, de lehet, hogy az utolsó pillanatban már meggondolta volna magát, erre azonban semmi esélye sem volt, mivel a vádlott „átfogta derekát mind a két kezével”, ami kimeríti a személyi szabadság megsértésének tényálladékát, ami tizennyolcadik életévét be nem töltött személy esetében akár nyolc éves börtönbüntetéssel is büntethető.

Kis idő múlva felbukkant Iluska nevelőanyja Gonoszné Mostoha Irén, aki leányát szigorúan megrótta, amiért szóba állt egy ilyen alakkal és nem végezte el a nevelési célzattal rábízott házimunkát. Ezt követően őt a vádlott életveszélyesen megfenyegette ("Ha nem akarja, hogy felgyújtsam a házát, meg ne illesse kend ezt a szegény árvát.”). Ez már önmagában is súlyos bűncselekmény.

Tisztelt bíróság! Ezzel azonban korántsincs vége. A réten lejátszódott konfliktust követően kiderült, hogy a Kukoricza János őrizetére bízott nyáj nagyobb része szőrén-szálán eltűnt, amivel súlyos kárt okozott munkáltatójának. Ezzel elkövette a hűtlen kezelés cselekményét, ami két év szabadságvesztéssel büntetendő.

Ám talán ezt követően követte el a vádlott a legsúlyosabb bűncselekményt, ugyanis tizenkét embert ült meg bestiális módon. Nevezett személyek ugyan becsületes foglalkozásukra nézve rablók és gyilkosok voltak, de az önbíráskodás még ebben az esetben sem elfogadható és mint a feljegyzésekből kiderül, a vádlott meg sem kísérelte békés eszközökkel rendezni a konfliktust. Már most javaslom ezen tömeggyilkosság miatt az életfogytiglani büntetés kiszabását.

Annál is inkább, mert még ez sem csillapította a vádlott vérszomját, hiszen beállt a katonák közzé, pedig jól tudta, hogy azok Franciaországban mennek az ide bevonuló, multikulturális Európáért harcoló török migránsokat lemészárolni. Írásos bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy a török pasa fiát saját kezűleg gyilkolta meg, pedig az barátságosan lovára kapta a francia király lányát, hogy elmélyítse vele a multikulturális együttműködést. Hozzátenném, hogy ezt követően meggyilkolta az óriáskirályt is.

Tisztelt bíróság! Kukoricza János az állatokhoz sem volt kíméletesebb. Tündérország kapujához érve előbb három medvét, aztán három oroszlánt, majd egy sárkánykígyót gyilkolt meg, amivel kimerítette a többszörös állatkínzás bűncselekményének tényálladékát, ami három év börtönbüntetéssel büntetendő.

Kérem a tisztelt bíróságot, hogy az eljárás során szíveskedjen tanúként meghallgatni az általam megnevezett állatvédelmi szakembereket és jogvédőket, annál is inkább, mert felmerülhetnek itt egyéb jogsértések is.  Példának okáért a vádlott annak nyomatékos felkérése ellenére sem volt hajlandó elvenni feleségül a francia király lányát, ami felveti a cserbenhagyás alapos gyanúját, miként arra a kérdésre is választ kell kapnunk, hogy vajon nem áll e fenn a homofóbia minősített esete, hiszen a sok jóképű katona, rabló és birka között Kukoricza János mindvégig csak Iluskához vonzódott.

 

 

 

 

 

Miért nem tudunk indulatainkon uralkodni

 

A Magyarországi Ruthének Néptanácsától

 (Megjelent: Ung, 1918.11.16.)              

Kedves Testvérek!
Tudatjuk veletek, hogy f. hó 9-én Ungváron tartott népgyűlésünkben megalkottuk a Magyarországi Ruthének Néptanácsát, mely azonnal átvette a hazai összes ruthén nép érdekeinek képviseletét.
A népgyűlésen elfogadott határozatok alapján örömmel üdvözöltük az újjáalakuló független Magyarországot és csatlakoztunk a Magyar Nemzeti Tanácshoz a következő program alpontokkal:
1. A magyarországi ruthén nép ragaszkodik ősi hazájához, Magyarországhoz és annak területi integritásához, egyúttal tiltakozik minden olyan törekvés ellen, mely a magyarországi ruthéneket a magyar hazától elszakítani kívánja vagy amely a haza állami egységét veszélyezteti.
2. A magyarországi ruthén nép számára követeli a néptanács mindazon jogokat, melyeket a kialakuló új demokratikus Magyarország a nem magyar ajkú népfajoknak juttatni kíván.
3. A g. kat. ruthén egyház részére külön autonomikus szervezetet kíván.
4. A hazai ruthén nép szellemi és anyagi életének és fejlődésének biztosítását célzó szociális földbirtok és iparpolitikai reformok keresztülvitelét kívánja.
Midőn ezeket tudomástokra adjuk, egyúttal felhívunk titeket, hogy a jelen nagy fontosságú időben, mely egész jövőtöket eldönti, őrizzétek meg nyugalmatokat és a rendet. Ne vétsetek a személy- és vagyonbiztonság ellen, mert egyrészt szigorú, statáriális megtorlást von maga után, másrészt népünk becsületét beszennyezné.
Mi úgy kulturális, mint anyagi érdekeiteket testvéri szeretettel és lelkiismeretesen fogjuk képviselni. Rajta leszünk, hogy összes sérelmeitek orvosoltassanak. Hisszük, hogy hazánk népkormánya minden jogos igényünket ki fogja elégíteni, s ennek folytán ránk a világháború szenvedései után egy az eddiginél szabadabb és boldogabb jövő fog elkövetkezni.
Szeretettel felkérjük népünknek minden józan és becsületes fiát, hogy a községenként megalkotandó néptanács útján szálljon, szembe minden zavargással és ne engedje népünk jó hírnevének lerontását.
A netán felmerülő panaszokkal forduljatok közvetlenül hozzánk, s mi ígérjük, hogy az illetékes hatóságoknál gondoskodni fogunk a jogos érdekek hathatós képviseletéről és védelméről.
Isten velünk !

Ungvár, 1918. nov. 10.
 A Magyarországi Ruthének
Néptanácsa.

 

A képen: Rutén parasztház Kisszolyván, 1907-ben.

Forrás: Fortepan