A felakasztott Kossuth-szobor

 (Megjelent: Budapest, 1902.07.29.)  

A kolozsvári 48-as ereklyemúzeum értékes ereklyékkel gyarapodott Kovács Lőrinc 48-as honvédőrnagy hagyatékából. Az ereklyék közt legértékesebb Kossuth Lajos szobra, mely vasból készült és melynek talapzatán e szó olvasható: „ Munkats.“ A Nagybánya sz. kir. város levéltárában őrzött okmányok szerint a következő történet fűződik hozzá:
A szobrot, mint azt a néhai őrnagy családja tagjainak is ismételten elbeszélte, az osztrák haditörvényszék ítélete alapján Munkács várában Kossuth Lajos helyett felakasztották. A felakasztott szobrot huzamos ideig hagyták függve a közönség által is hozzáférhető helyen, erről Kovács Lőrinc értesülvén, megbízta Riedl Ignác nagybányai vaskereskedőt, ki Munkácsra szokott vásárokra járni, hogy a szobrot őrizetlen pillanatban kerítse birtokába és hozza el. Riedl Ignác pontosan teljesítette e megbízást és így került a szobor az őrnagy birtokába.

-- A kolozsvári múzeum által átvett ereklyék közt van egy tálca, mely háromkrajcárosokból és egykrajcárosokból van összeállítva, e pénzek veretési ideje 1849. és helye Nagybánya. --  Garibaldi szobra, e szobor előtt tárgyalták az elnyomatás éveiben a hazafiak a nemzet ügyeit a mai Koronaherceg-utcában volt „Kis pipa“ vendéglőben tartott titkos összejöveteleknél, végül Kovács Lőrinc kardbojtja, melyet Budavár bevételénél való küzdelemben használt; ez ostrom alkalmával léptették elő őrnaggyá. Az ereklyemúzeum fáradhatatlan titkára, Kuszkó István egyébként most a legmesszebb menő kutatást eszközli, hogy a felakasztott Kossuth szoborra vonatkozó történelmi részleteket egybegyűjtse.

 

Kossuth Lajos portréja, a felvétel / reprodukció 1889 körül készült.

Forrás: Fortepan

Egy munkácsi fotó az 1920-as évekből

 

Első világháborús - Magyar veteránok mesélnek. Hungarian soldiers tell about the Great war.

 

A tömeggel menetelünk

                                                                                                            

„Egy olyan mezőnyben, ahol egymást érik az ajánlatok, gyakran képtelenség egy bizonyos termékről a saját érdemei alapján ítéletet alkotni. Ezért inkább kérdezünk, figyelünk, meghallgatunk másokat. És bízunk abban, hogy releváns információkkal támogatják a döntésünket. A megsúgott tippek terelnek minket a megfelelő irányba, ami igencsak megnyugtató érzés. Egy bestseller megvétele amolyan biztonságos, társadalmilag megerősített döntés. Következésképpen a tömeggel menetelünk, méghozzá a kiválasztott néhány könyv, dal, étterem és kütyü irányába, miközben minden más eltűnik a porban, amit a csizmánk sarka ver fel.” (Barabási Albert-László nemzetközi hírű, erdélyi származású hálózatkutató)

Vilmos császár Munkácson

 (Megjelent: Határszéli Újság, 1917.10.07.)

A világháború sokszor tette érdekes események középpontjává Munkácsot, de ennél nagyobb eseményt már nem is tudunk elképzelni. A sok nagynevű vendég után, akik itt megfordultak, megérkezett a legnagyobb is, a német birodalom hatalmas császárja s keveseknek megadatott, hogy láthassák. Szept. 6-án 9 óra 59 perckor futott be pontosan vonata a pályaudvarra, hol a katonai parancsnokságokon kívül körülbelül 70—80 német ápolónő várta. A császár könnyedén ugrott le kocsijából s Obauer altábornagy jelentését meghallgatva ismerősként fordult az ápolónőket vezető grófnőhöz, meghajtva magát kezet csókolt neki, s férjéről, majd egyéb dolgokról kérdezősködött. Minden schwesterhez volt egy szellemes szava, kérdése, láthatóan jó hangulatban volt, evett a szőlőből, mellyel megkínálták, s nagyon tetszett neki, mikor az ápolónők kara a német himnuszt Wacht am Rreint szépen elénekelte. Beszélt még a debreceni vonalparancsnokkal s a helybeli Bahnhofkommandanssal: Salamon Győzővel. Éppen akkor pihent az állomáson egy átvonuló német fél vadászzászlóalj. Ezeknek századosa jelentkezett előtte s azután Vilmos császár elvonult a legénység előtt. Búcsúzáskor barátságosan nyújtotta át a grófnénak a II. o. német vöröskereszt díszjelvényt. Általában nagyon meg volt elégedve, amit legjobban bizonyít, hogy vonata 10 perccel tovább — 24 percig — időzött az állomáson. A közönség lelkes hoch és éljen kiáltásokkal üdvözölte s általában látása mindenkiben csak növelte azt a csodálatot, mellyel személyét mindenütt körülveszik. Útjában József főherceg udvari vonatán kísérte.