TÁJSZÓK BEREG MEGYÉBŐL

 (Megjelent: Magyar Nyelv, 1907.)

Állapotos: állapotos-e az asszony? — más állapotban van-e? (Beregszász).
Aló okhecz!: takarodjál! (Nagy-Bégány).

Csodré: a patak nagy sása. (Nagy-Bégány).

Czervák: kővágó szerszám (Tiszahát).
Czikuz: boszantóan tréfál. Ne czikuzz velem ! (Beregszász).

Dalmahodubb: kövérebb (Mező-Vári).  

Dübögő: bordélyház (Déda).
Eltimberedni: megállott a nyelve (Beregszász).

Elveszük : elvész (Beregszász).

Enyhes: langyos (Beregszász). 
Fesztej: az a rosszízű sűrű tej, a melyet a tehén a megborjazása utáni napokban ad

Felfeslik: felfeslett az ég alja, kitisztult (Mező-Vári).

Fétyél: kis baltával farag (Nagy-Bégány).

Fodrócz : kis forgács (Beregszász).

Gájz: petróleum, nafta (Mező-Vári).
Gangus: takarmányhúzó eszköz (Nagy-Bégány).
Gobályka: mákos guba, amilyet karácsony előestéjen készítenek (Beregszász).
Hötyög : nyugtalankodik, nyafog (a gyerek, Mezőkaszony).
Hukány: csákány vagy kétágú kapa (Beregszász). Vö. hókony kicsiny, rövid nyelű faragó fejsze, MTSz.
Kapisony: gyerek főkötője (Beregszász, Mezőkaszony).

Keserű : gabonapálinka (Beregszász).
Kikurgász: kikeresgél vmit (Nagy-Bégány). Vö. kórész keres, kutat, böngész MTSz.
Koczákól: baltával ütöget (Nagy-Bégány). Vö. koczátol: kopogtat, koczogtat, MTSz.
Komenczió: élelemben való fizetés (Mező-Vári).
Kondré: nagy fazék (Tarpa).
Kopicskál: kopogtat (Nagy-Bégány).
Krispin: női felöltő (Szernye).
Kulipintyó: kis kunyhó, putri (Beregszász vidéke).

Kumma: nagyon kevés (Nagy-Bégány).

Kutri: putri (árnyékszék a czigányoknál, Beregszász).

Lékászni: csatangolni, kóborolni (Nagy-Bégány).
Libegő: ujjas (Beregszász).
Másodolás : másodszori átmosás (Beregszász).
Meghüvelyez: megfej (tehenet) (Nagy-Bégány).

Meglémitál : felülvizsgál (Mező-Vári).

Metszés: edény, amelybe must folyik a taposó kádból; a mosásnál is használják szapulásra (Beregszász).
Mocsinka: összeroncsolt (Nagy-Bégány).
Mókusvíz: pálinka (Beregszász).
Ombella: esernyő (Szernye).
Patying-gomb : ingre való porczellán gomb (Mező-Vári).
Pinka: a kuglizásnál odarakják a pénzt, amely a bábok állítóját vagy a kuglizó tulajdonosát illeti; pinkapénz: a pinkába fizetett pénz (Beregszász s másutt is).
Purkás : piszkos (dézsa, Beregszász).
Ripityó : csúnya lány (Nagy-Bégány).
Sorotvál: kóborol (Nagy-Bégány).
Sümmög: alattomoskodik (Nagy-Bégány).  
Szátyavetya, észtováta: szövőszék (Bótrágy).
Szundorog: szunyókál (Nagy-Bégány).
Tiblis: kenyérdarab (Nagy-Bégány).
Tokány: faedény, a melyben tejet v. vizet hordanak (Beregszász).
Tromfos : olyan száj, a hol a felsőajak előre áll (Nagy-Bégány).
Zohonya: a patak nagy sása (Nagy-Bégány).

DR. ENDREI GERZSON.

 

Nagydobrony magyar közössége

 

Keresik Szent László sírját

(Megjelent: Budapest, 1911.10.15.)

 

A nagyváradi öreg várban — mint tudósítónk írja — rendkívül érdekes ásatás folyik pár nap óta. A városalapító nagy király, Szent László székesegyházának romjait s a romok alatt a fejedelem sírját kutatják újra. Még 1881-ben, amikor a várban a régi kaszárnyához új szárnyat építettek, az alapozás munkája közben egy régi templom kapuzatára bukkantak két méternyi mélységben a föld alatt. Néhai való Rómer Flóris kanonok, a tudós archeológus akkor az ásatásra engedelmet kért a hadügyminisztertől, aki azonban hallani se akart róla, hogy a kaszárnyában civilek alkalmatlankodjanak. Végre maga a király adta meg az engedelmet, hogy a várban Szent László sírja után kutassanak és 1883-ban megkezdhették az ásatásokat. Az egész tudósvilágot lázba ejtette akkor a hír, hogy a kiásott alapfalakból megállapították a Szent László alapította székesegyház, úgyszintén ennek falai közül a XIV. század elején Báthory és később Meszesi püspök által épített háromhajós, hatalmas katedrális alaprajzát. De ezenkívül megtalálták Zsigmond király és felesége, Mária királyné sírját, sőt Szent László oltárát, amelyen a nagy király koporsója szentté avatásáig pihent. Az ásatást azonban épp a szentély előtt félbe kellett szakítani, mert a további kutatásnak útját állta a régi kút, amelynek közelségébe nem engedte érni a csákányokat a várparancsnokság. Évek jártával azonban az odvas bástyák közé bevitték a vízvezetéket s a kutat betömették, minélfogva nem volt további akadálya az ásatásnak. A nagyváradi régészegylet újabb engedelem alapján most folytatja a sok reménnyel biztató, érdekes ásatást Karácsonyi János dr. kanonok, Gyalokay Jenő tüzérkapitány, H. Fekete Péter tanár, Némethy Gyula dr. és Középessy Gyula múzeumőrök vezetése alatt. Az ásatás célja a székesegyház szentélyének teljes felkutatása s főképp annak a megállapítása, volt-e a szentély körül kápolnakoszorú, amire a nyomokból Henszelman Imre dr., a neves régész következtetett. Az ásatás eddig több faragott követ hozott napfényre, amelyek kétségkívül a székesegyház romjaiból valók. Ma akadtak rá egy hatalmas alapfalra is, azonkívül rengeteg emberi és állati csontot, 13. és 14. századbeli edényeket, ágyúgolyókat, kőbombákat, kengyeleket, fegyverrészeket találtak.

 A szerkesztő megjegyzése: Szent László sírja a 16. század közepéig épségben állt a nagyváradi székesegyházban. 1565. június 2-án, fanatikus protestánsok – János Zsigmond fejedelem hallgatólagos jóváhagyásával – a sírt feltörték, a szent király csontjait pedig szétszórták. A székesegyház papsága elmenekült, így a vár a fejedelem birtokába került – minden bizonnyal ez volt az akció tényleges célja. A katedrális épületével a fejedelmek azonban nem tudtak mit kezdeni. Báthori István 1581-ben raktárrá alakíttatta. Szent László hermája a Báthori család kincstárába került. Innen Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja, későbbi veszprémi, majd győri püspök vitte el, aki Prágában restauráltatta. A hermát a török kiűzéséig az ausztriai Borostyánkő várában őrizték, innen került Győrbe.

A váradi székesegyháznak előbb – még a 16. század végén – a szentélyét rombolták le, majd a 17. század elején az egész templomot, a szent király sírjával együtt. Bethlen Gábor fejedelem rendelte el a pusztítást, hogy a templom helyén fényűző palotát emeljen magának. 1638-ban már a romok helyén ásva kincseket találtak, amiről úgy vélték, hogy Szent László sírjából származtak, ám e kincseknek azóta nyoma veszett. Az időközben laktanyává alakított várkastély átépítése során 1881-ben bukkantak rá újra a székesegyház romjaira, amelyet a következő három évben a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából, a püspökség és székeskáptalan anyagi támogatásával Rómer Flóris tárt fel, ám a munkát a laktanya katonai parancsnoka még a teljes befejezése előtt leállíttatta. Az ásatás eredményeit Henszlmann Imre dolgozta fel és publikálta még 1884-ben. Ő azonosította Szent László sírját is a templom középtengelyében, a főoltár előtt feltárt nagyméretű sírépítményben. Az építmény erőteljes alapfalai arra vallanak, hogy a síron jelentős felépítmény is emelkedhetett. Bár ennek korát jelen ismereteink alapján lehetetlen meghatározni, alighanem valamikor László 1192-es szentté avatása után készülhetett. Az ásatásokat több évtizedes szünet után 1911-12-ben fejezték be a szentély alapfalainak feltárásával.

 

A képen: A Szent László tér Nagyváradon, 1905-ben.

Forrás: Fortepan.

 

Csak az igazat

 

Két barátnő sétál a lóversenypálya mellett:

– Te Joli, menjünk be és fogadjunk – mondja az egyik.

– Jó, de azt se tudom, hogy hogy kell – mondja a másik.

– Hányas bugyit hordasz? – kérdi az egyik.

– 2-est.

– Jó, én meg 3-ast. 2+3=5 tegyük meg az 5-ös lovat.

Befut az 5-ös ló, nyernek egy csomó pénzt.

– Próbáljuk meg megint, hányas melltartót viselsz?

– 3 -ast

– Én meg 4-est. 3+4=7 tegyük meg a 7-es lovat.

Megint nyertek. Otthon elmesélik.

– Na, most megyünk mi – mondja az egyik férj. Kimennek a lovira, azt kérdezi az egyik:

– Komám ti hányszor szoktatok az asszonnyal szerelmeskedni hetente?

– Én 4-szer.

– Én meg 5-ször 4+5=9 tegyük meg a 9-es lovat – mondja az egyik.

Megtették, de vesztettek, mert befutott a 2-es ló. Erre azt mondja a másik:

– Látod komám, ha te is az igazat mondod, meg én is az igazat mondom, most nyertünk volna egy csomó pénzt.