(Megjelent: 8 Órai
Újság, 1938.02.09.)
A magyar közönség csak annyit tud, hogy Károlyi Mihály a béke utolsó évében sok
pénzt gyűjtött politikai célra az amerikai magyaroktól, de nem tudja, hogy mi
lett ezzel a pénzzel. A magyar közönség előtt hát rejtély e Károlyi-pénzek
sorsa.
Az amerikai magyarok mindig lelkes függetlenségiek voltak.
Egyesületeik már az első obstrukciók idején állást foglaltak a 67-es kormányok
ellen. Az Amerikai Magyar Szövetség el is határozta, hogy függetlenségi
pénzalapot hoz létre. 1906 március 10-én szózatukban kimondták hogy „mi,
Amerika egymillió magyarja, nemcsak hogy követeljük, de keresztül is visszük
azt, hogy Magyarország népének ugyanabban a szabadságban, ugyanabban az
igazságban legyen része, mint amilyen Amerikában van“. Amikor pedig kitört a
darabont-világ itthon, ez a szövetség Philadelphiában gyűlést tartott. Azon
részt vett az öreg Figyelmessy Fülöp is, aki a szabadságharc magyar
huszártisztjéből lett az amerikai polgárháború tábornokává és akinek karjai között halt meg Kossuth
Lajos.
Kimondták ekkor:
„Tekintettel arra, hogy szentségtörő kezekkel felfüggesztették
Magyarország ezeréves alkotmányát, katonai erővel feloszlatták annak törvényes
országgyűlését, megsemmisítették a sajtószabadságot, a gyülekezési szabályokat
és törvénytelen királyi biztosok által, katonai hatalommal kormányoznak: az
amerikai magyarság helyesli a magyar nemzetnek az önkényuralom ellen folytatott
küzdelmét, azt minden tőle telhető módon segíti, elsősorban azzal, hogy a
nemzeti ellenállás fenntartására közadakozás útján pénzalapot teremt.“
Akronban és Youngstownban lelkes magyar emberek a gyárak
és bányák magyarságát katonai kiképzés alá vették. A szegény, agyondolgozott
magyar munkások órákon át gyakorlatoztak. Az volt céljuk, hogy ha a magyarság
fegyvert fog alkotmányáért, mint amerikai magyar légió hazamennek és harcolni
fognak. Már megindították a gyűjtést a függetlenségi alapra is, amikor
táviratot kaptak Apponyi Alberttól, hogy a nemzeti ellenállás itthon győzött, a
függetlenségi párt kormányra került, ne folytassák hát a készülődéseket.
Ezekről a históriákról hallott Károlyi
Mihály több híve, amikor rábírta tehetségtelen s
kalandor- természetű vezérét, hogy kimenjenek Amerikába és gyűjtsenek a párt
javára olyan alapot, amelyből jutni fog választási költségekre és
sajtótámogatásra is.
Közvetlenül a háború kitörése lelőtt ki is ment Károlyi Mihály Amerikába Zlinszky István,
Rath Endre, Barabás Béla, Héderváry Lehel képviselők, Búza Barna volt
képviselő, Friedrieh István és Kunfi Zsigmond társaságában. Ezt a kirándulást a
függetlenségi képviselők arra tervezték, hogy a 48-as politika számára pénzügyi
alapot gyűjtsenek össze a lelkes amerikai magyaroktól. Minthogy azonban
szocialista munkások ellentüntetésétől tartottak, megegyeztek a
szociáldemokrata párttal, amely Kunfi Zsigmondot küldte ki. Együtt tartották
városról városra járva azokat a népgyűléseket, amelyek után a hallgatóság
körében gyűjtöttek és az összeadott pénz kétharmada a függetlenségi pártot,
egyharmada pedig a szociáldemokrata pártot illette. 4O.OOO dollár volt a
gyűjtés eredménye. A szónokok felhívták az amerikai magyarokat, hogy adjanak a „Károlyi Mihály kalapjába“, mégpedig úgy,
hogy a pénzzel egyedül, ellenőrzés és elszámolás nélkül Károlyi
Mihály fog rendelkezni. A buzdító szónoklatok után
a képviselők odamentek minden magyarhoz és azok tényleg a Károlyi Mihály kalapjába dobták a
dollárokat, centeket.
A 40.000 dollárból 6000 dollárba került a kirándulók
költsége 4000 dollárt más kiadásokra számoltak el, 6000 dollárt kapott Kunfi,
aki ezt pártja megbízásából az Előre című amerikai szocialista lap
fenntartásához adta: ez az alap tette lehetővé az Új Előre című napilap
megalapítását, amely Amerika egyetlen magyarnyelvű kommunista újságja volt,
csak most szeptemberben sorvadt havilappá. A maradt 26.000 dollárt pedig,
minthogy közben kitört a háború, Károlyi Mihály és Konta Sándor amerikai bankár a newyorki Equitable Trust
Co.-nál helyezte el. A háború alatt az amerikai magyarok nagyarányú mozgalmat
rendeztek, hogy pénzzel, ruhaneműekkel, élelmiszerekkel segíthessék a
Szibériában szenvedő magyar hadi- foglyokat. Ekkor Berkó D. Géza, az Amerikai
Magyar Népszava szerkesztője, kérelmet íratott alá majdnem mindenkivel, aki
bármily összeget is adományozott, hogy ezt a pénzt, amely a változott viszonyok
miatt eredeti célját úgy sem szolgálhatná, felhasználhassák e jótékony célra.
Kontának sikerült is összeköttetései révén Károlyival közölni az amerikai magyarok
óhajtását. Károlyi azonban
azt felelte, hogy a pénzt nem engedi felhasználni semmiféle jótékonysági vagy
emberbaráti célra: ezzel az összeggel majd ő rendelkezik, úgy és akkor, amikor
és ahogy jónak látja. Ezt a pénz,- amikor aztán Amerika háborúba ment, az
Ellenséges Idegen Vagyonokat Őrző Hivatal lefoglalta. Amikor helyreállott a
béke, Berkó ismét megpróbálta, hogy Károlyit, akivel különben lapja, az Amerikai Magyar Népszava igen éles
harcban állt, rábírja: minthogy Magyarország önálló állam lett, e pénzt
fordítsák magyar jótékony célra. Károlyi gorombán válaszolt erre. Agitációs útra indult Amerikába, s megpróbálta,
hogy a pénzt felvegye. Berkó azonban sok olyan magyar nevében, akik adakoztak a
„Károlyi kalapjába", pert
indított Károlyi ellen. A
bíróság zár alá is helyezte a pénzt. Károlyi azonban 1932 szeptemberében a pert mégis megnyerte. A 26.000
dollárt felvette. Nem tudjuk: mit csinált vele. Ma is rejtély, hogy a maga
céljaira, vagy talán még rosszabb magyarellenes célokra fordította.
