A ma embere, tisztelet a kivételnek, nem szeret gondolkodni, de imád, megint csak tisztelet a kivételnek, véleményt mondani. Az egyik dolog érthető, hiszen rohanó világban élünk, a gondolkodás időigényes, nem is szólva arról, milyen macerás a tisztánlátáshoz szükséges háttérinformációk beszerzése. Bár az interneten ma már szinte mindennek utána lehet nézni, vért izzadsz, amíg megtalálod az információk tengerében.
Viszont soha nem látott lehetőségeket teremt ugyanez az internet és a közösségi hálók a vélemény-nyilvánításra. Hol van már az az idő, amikor az embernek egy hordóra kellett felállnia, akár szakadó esőben és rekedtre ordítania magát, hogy észrevehető és hallható legyen! Most csak beülünk a jó melegben a számítógép mögé vagy előkapjuk a telefonunkat és már pötyögjük is, sokszor név és arc nélkül, fortyogó indulatokkal a véleményünket, az atomtechnológiától a közgazdaságon és a történelmen át a diplomáciáig, és az esetek túlnyomó többségében mindig beletorkollik a politikába.
Aki azt hiszi, hogy a véleményalkotáshoz gondolkodni kell, az nagyon téved. Ezen már rég túlvagyunk. Konyhakész gondolatokat találhat mindenki a sajtóban, értékrendjétől, világnézetétől függően.
Kicsit úgy működik ez, mint egy áruház. Az igazságok áruháza. Mindenki kiválaszthatja a kínálatból azt az igazságot, mely leginkább a kedvére való. Az egyik újság azt írja, nem jó az orosz és a kínai vakcina, a másik azt, hogy jó. Az egyik azt írja, hogy van járvány, a másik azt, hogy az egész csak pánikkeltés. Az egyik veszélyes a migráció, a másik azt, hogy nem is létezik. Persze, általában, legalábbis a profi igazsággyártók, hivatkoznak valakire. Legtöbbször politikusokra. Mert ők mindig mindenhez értenek. És még csak nem is kell ennyi újságot átböngészni, hiszen mindent megosztanak a közösségi hálón, ahol persze azonnal kommentelni is lehet, amihez sokszor elég a címet elolvasni.
Persze, gyakran előfordul, hogy ugyanaz a lap egymásnak ellentmondó igazságokat közöl, sokszor ugyanabban a számban, sőt ugyanazon a cikken belül. Egyik vezető hírportálunk például interjút készített a kiváló magyar víruskutatóval, aki a Pennsylvaniai Egyetemen részt vett a koronavírus elleni vakcina kifejlesztésben. Ő előbb elmondta, hogy azért nem tudnak a gyárak elég vakcinát gyártani, mert nem készültek világjárványra, azt hitték, esetleg 10-20 millió adagra lesz szükség, aztán közölte, hogy a magyar kormánynak is megérte volna kétszeres áron megvenni a vakcinát (ami nincs). Az újságíró nem igyekezett feloldani ezt az ellentmondást, és igaza volt, hiszen minden olvasó azt az igazságot választja ki, ami neki tetszik. A másik nem érdekli.
Így vagyunk tehát, testvéreim, a XXI. században a mirelit igazságok között. Csak tessék, tessék, lehet választani! Akciós az igazság! Ne pazarolják gondolkodásra az idejüket, hiszen oly rövid az élet!
