A két rendőr unottan ácsorgott a falu központjában az autója mellett. Eleinte még csak volt valami forgalom, lehetett látni egy-egy gyalogost vagy kerékpárost, de már későre járt, nem mutatkozott semmi mozgás.
-- Őrmester úr, mi a fenének küldtek minket ide, mikor ez nem is a mi kapitányságunkhoz tartozik? – kérdezte a fiatalabbik.
-- Miért, miért? – felelte bosszúsan az idősebbik. – Azt mondta a főhadnagy úr, hogy az itteni kollégák túlságosan engedékenyek, nagy a sógorság-komaság. De mi majd rendet csinálunk.
Kissé mindketten kihúzták magukat, mert mégiscsak jó érzés, ha számítanak az emberre. Ebben a pillanatban a szomszédos mellékutcából kikanyarodott egy autó. Messziről látszott, hogy valami gond van, mert bár nem ment gyorsan, valahogy nem akart engedelmeskedni a sofőrnek, mintha mindig le akarna térni az útról.
A két rendőr azonnal ugrott, megállították az autót. A sofőr lehúzta az ablakot. Idősebb, ősz, csapzott hajú férfi volt, aki bizonytalanul vigyorgott a két másikra.
-- No, állítsa csak le a motort és szálljon ki! – mondta neki az őrmester, miután megnézte a papírjait.
Az ember nehezen kászálódott ki. Az őrmester elővett egy szondát és megfújatta vele. Maga is meglepődött az eredményen.
-- Maga nem is ittas, hanem részeg! – ripakodott rá a másikra. – Most azonnal írunk egy jegyzőkönyvet!
-- Nem vagyok részeg – mondta a férfi. – Biztosan maga részeg. Hiszen megfújhatták maguk is. Meg tudom én, hogy a szonda nem megbízható.
Az őrmester egy darabig gondolkodott.
-- Hát jó, akkor elmegyünk egy vérvételre. De előre szólok, ha az is pozitív, legalább egy évre elbúcsúzhat a jogosítványától – mondta. – Van orvos a faluban?
-- Már hogyne lenne – válaszolta a férfi.
-- Tudja, hol lakik?
-- Én ne tudnám?
-- Férfi vagy nő?
-- Állítólag férfi.
-- No, jó! Akkor most szépen beül hozzánk a kocsiba, a magáét meg itthagyjuk. Megkérjük a doktor urat, vegyen magától vért. Mutassa az utat! – intézkedett az őrmester.
Hamarosan megálltak egy kétszintes épület előtt, melyen tábla hirdette, hogy itt az orvosi rendelő. A lakásba az oldalsó bejáraton lehetett bejutni. Megálltak az ajtó előtt, a két rendőr közrefogta az embert, már csak a kilengés miatt is. Az őrmester megnyomta a csengőt, de nem jött ki senki.
-- Biztos, hogy itthon van az orvos? – kérdezte az embertől.
-- Biztos.
-- Honnan tudja?
-- Tudom. Az előbb még nem volt itthon, de most már itthon van.
Megnyomták megint a csengőt. Ekkor némi matatás hallatszott bentről, aztán résnyire kinyílt az ajtó, egy idősebb nő kukucskált ki, nyilván az orvos felesége.
-- Segíthetek? – nézett álmosan, de kissé csodálkozva a férfiakra.
-- A doktor urat keressük – szólt az őrmester.
-- Hogy micsoda? – csodálkozott még jobban az asszony.
-- A doktor urat keressük! – kiáltott fel az őrmester, mert azt hitte, a nő talán süket.
-- Na, ne járassák velem a bolondját, hát itt áll maguk mellett! – csattant fel az asszony és becsapta az ajtót.
-- Tényleg maga az orvos? – kérdezte a fiatalabb rendőr.
-- Tényleg.
-- Hát mért nem mondta?
-- Nem kérdezték – felelte. – De ha már itt vannak, fáradjanak be.
Bementek, leültek a rendelőben, néztek egymásra.
--Na, mi legyen? – kérdezte az őrmester.
-- Én nem tudom – felelte a doki. – Elvégre, saját magamtól csak nem vehetem le a vért. De ha maga bevállalja… Fecskendőt tudok adni.
Az őrmester elsápadt, de nem szólt semmit.
-- Meddig is lesznek maguk itt? – kérdezte a doki.
-- Állítólag vagy egy hónapig. Nem pont itt, de a környéken – mondta az őrmester.
-- Aztán tudják, mi történik itt, ha kiderül, hogy maguk miatt vették el a jogosítványomat, ezért nem tudok kimenni a betegekhez? Magukat meglincselik. De nemcsak itt, még a szomszéd faluban is, mert őket is én látom el.
Még nagyobb lett a tanácstalanság.
-- A törvény az törvény – morogta az orra alatt az őrmester, de már szinte csak magának mondta.
--Őrmester úr, ezt a problémát úgy kell megoldani, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon! – csillant fel a fiatalabb rendőr szeme.
-- Mi van a kecskével meg a káposztával? – nézett rá mérgesen a másik. – Egyébként sem kecske, hanem Fecske. Így hívják a doktor urat.
-- Mindegy, szóval úgy kellene megoldani, hogy büntessünk is, meg nem is. Mondjuk, ha találnánk valami kisebb vétséget.
-- Az ám, te Jóska gyerek! – rikkantott az őrmester. – Én már emlékszem is, hogy amikor megállítottuk, a doktor úrnak nem volt bekapcsolva a biztonsági öve. Mindjárt írunk egy csekket, a doktor úr meg majd befizeti. Ha megfelel.
-- Hát éppen megfelel, csak van még egy kis probléma. Ottmaradt az autóm, a biztos urak meg azt mondták, én ma már nem vezethetek. Tragikus lenne, ha eltűnne belőle a felszerelésem…
-- Ugyan, doktor úr, ne foglalkozzon vele! Az autót mindjárt visszahozzuk! – nyugtatta meg előzékenyen az őrmester.
-- Nagyon köszönöm, uraim, igazán rendesek. Megkínálhatom magukat valamivel?
