Nem hiszek a körülményekben

 

„Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.” (Bernard Shaw)

 

A kommunizmus emlékezete

 

Az ungvári reálgimnáziumban üldözik a magyar nyelvet

 (Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924.04.17.)

 

Mire jó a magyar egyetemen szerzett tanári diploma.

Ungvár, ápr. 12.

Elhisszük, hogy az ungvári reálgimnáziumban az amúgy is üldözött magyar nyelv nem valami nagy népszerűségnek örvend, de mégis csak szóvá kell tennünk azt a felháborító esetet, hogy egy tanár, aki magyar egyetemen szerezte tanári oklevelét, ma azzal hálálja meg a magyar nyelv ismerete révén szerzett előnyét, hogy a magyarul beszélő diákokat üldözi.
Ha ki se írnók a nevét, mindenki ráismer, hogy dr. Fencik Istvánról van szó, aki pár héttel ezelőtt osztálykönyvileg rótt meg egy magyar tanulót, amiért az iskolában magyar nyelven merészelt beszélni. Ha ezt egy idegen, nem őslakos és a magyarsággal sem nyelvi sem tradicionális összeköttetésben nem lévő tanár tette volna, nem csodálkoznánk. Dr. Fencik Istvántól azonban nem vártuk volna.
Lehet, hogy ennek az ügynek nyilvánosság elé való hozásával a prágai kormánytól megrovás helyett babérokat szerzünk Fencik tanár úrnak, de reméljük, hogy ezt nem fogja a magyar nyelven, magyar egyetemen szerzett tanári oklevele köré fonni, már azért se, mert az is magyar nyelven emlékezteti őt az „ezer esztendős elnyomatásra”.
Az ügyet különben pártunk képviselője útján orvosoltatni kívánjuk. 

A képen: Az ungvári megyeháza 1939-ben.

Forrás: Fortepan.

Nekem Trianon -- Keresztes Ildikó

 

Két nagyapám egy kiadványban

Megjelent: (Magyar politikai és közigazgatási compass, Budapest 1940. II. Felvidék és Kárpátalja)

 A szerkesztő megjegyzése: Ebben a kiadványsorozatban azokat az embereket mutatták be, akik az elszakított területeken sokat tettek a magyarság megmaradása érdekében.

 

Orémus Kálmán, ref. igazgató-tanító, Kisrát. Született 1904-ben Homokon. Középiskolai érettségit Ungvárott tett, tanítói oklevelét Pozsonyban nyerte el. Tanítói működését 1928-ban Nagygéres községben kezdte meg és jelenlegi állomáshelyén 1929 szept. óta teljesít szolgálatot. A helyi Közművelődési Egyletnek vezetője. A Könyvtár Társulatnak könyvtárosa. Tagja a Magyar Tanító Egyesületnek. A Magyar Hitelszövetkezetnek könyvelője és irányítója. A cseh megszállás alatt minden alkalmat kihasznált, hogy hivatásával kapcsolatban a magyar gondolatot és magyar szellemet ébren tartsa. Kipellengérezte azokat a szülőket, akik gyermekeiket a szlovák iskolába járatták. Kultúrelőadásokat rendezett. Példaadó magyarságát sikerült átplántálnia a község magyarságának lelkébe és erőt és kitartást lehelnie a csüggedőkbe. A felszabadító csapatokat nagy lelkesedéssel fogadták.

Tonhaizer Ferenc, OTI igazgató, Munkács. Született 1896-ban Körmöcbányán. Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. Működését mint a Pénzverde tisztviselője kezdte meg. A csehek ezen állásától magyarsága miatt megfosztották. Az Egységes Keresztény Pártnak több éven át volt titkára. Valamennyi magyar kultúr- és sportegyesületnek tagja volt. Több ízben tartottak nála a csehek házkutatást és állandó megfigyelés alatt állott. 1938. nov.-ben a város alpolgármesteri tisztét látta el. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnek 1938. decemberben lett igazgatója.