A szocializmusban a diákot felszólítja a tanár:
- Na, fiam! Sorold fel nekem a baráti országokat!
- Csehszlovákia, Románia, NDK, Bulgária, Lengyelország.
- Jól van! Ám a legfontosabb kimaradt: a Szovjetunió.
- Az nem baráti ország, hanem testvéri.
- Ugyan miért? - kérdi a tanár.
- Mert a barátait maga választja meg az ember.
A kárpátaljai Mezőkaszony község sokkal szebb időket is megélt már. Már a 15. században mezővárosi rangot kapott, később, egészen a trianoni határok meghúzásáig járási székhely volt, járásbírósággal. Ekkor elvesztette vonzáskörzetének és gazdasági kapcsolatainak nagy részét, az egykori híres szőlők is tönkrementek. Ma már szinte hihetetlen, hogy mennyire virágzott itt valamikor a gazdaság, hogy a településen több pénzintézet is működött. Íme, néhány kép, ennek bizonyságául.
Forrás: Hungaricana.
„Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek a konformista nyomásoknak. Ha nem hódol be, annak van egy komoly rizikója, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja, nincs semmi különbség. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.” (Popper Péter)
