(Megjelent: Bereg, 1891.02.22)
A múlt évben Munkácson nagy port vert fel egy fiatal szerelmes pár története. Hősei egy honvédezredes leánya, meg egy fiatal tiszt, az ezredes volt segédtisztje, kiknek frigyét a leány atyja ellenezte. Az ezredest időközben nyugdíjazták. Az esetről a „P. H.“ most a következőket írja: A történet ott kezdődik, hogy St-r honvédezredes leányát, Hortenziát megszöktette az adjutáns Zay Tamás hadnagy. A pár a tridenti zsinat szerinti házasságra lépett, ami abból áll, hogy a munkácsi pap előtt házassági nyilatkozatot tettek. A forró szerelemre gyulladt 16 éves gyermeket az apa visszavitte ugyan a szülői házhoz, — de a leány ismét megszökött. Az aradi kapitányság előtt vívták a csatát az apa és a szerelmesek. Inkább meghalunk, de nem válunk el egymástól ! — erősítgették a zaklatott szerelmesek. De nem kellett meghalniuk, sem elválniuk, bár az apa a rendőrség útján követelte leánya visszaküldését. A szerelmesek ügyvédje dr. Barabás Béla a szatmári püspöktől egy bizonyítványt hozott, mely szerint a tridenti zsinat szerinti házasság érvényes. E határozatot a szatmári püspöki szentszék, valamint a fellebbezési fórum, az egri érseki szentszék is helybenhagyta. Daczára az apa ellenállásának és fellebbezésének, a házasságot anyakönyvelték s a sok viszontagságon keresztül ment szerelmeseknek immár nem kellett öngyilkosságra gondolniuk.
De akkor már arra gondoltak, hogy jó volna a leány anyai örökségét, mintegy 50000 forintot a pozsonyi árvaszéktől fölvenni. De itt újabb akadály merült föl a nagyanya személyében. Ez a Gráczban lakó asszonyság rátette a kezét az 50 000 forintra, hogy abból őt 1400 forint évi járadék illeti, a szerelmeseknek tehát ki ne adják a pénzt. A megszorult házastársak újra az ügyvédjükhöz fordultak, ki aztán sikeresen protestált az ellen, hogy egy nagykorú vagyonát az árvaszék visszatartsa; ha valakinek igénye van rá, végezze az illetővel, ne avatkozzék bele az árvaszék. Mint most aradi levelezőnk sürgönyzi, a tiltakozásnak foganatja lett. A nagyanya megkapta az évi járadékot a fiataloktól, akik az örökséget már felvették s most boldogan élnek egymással és egymásnak.
