Mondom a magamét

(Megjelent: Világ, 1925.06.09.)

(A Világ tudósítójától.) Alig egy héttel a kommün kitörése után, 1919. március végén egy szűkebbkörű ellenforradalmi csoport alakult, amely célul tűzte ki azt, hogy ártalmatlanná tegye azokat az egyéneket, akik a proletárdiktatúra legerősebb oszlopainak bizonyultak, és akiknek lelki habitusától feltételezni lehetett, a később bekövetkezett borzalmak előidézése előre várható volt. Ezek között első helyen szerepel SzamuellyTibor. Érdekes, hogy erről az emberről már a kommün első napjaiban mindenki tudta, hogy abban az esetben, ha a kommün uralma vérengzésre fog vezetni, akkor ezeknek előidézése ettől az embertől várható. Pedig ennek a föltevésnek Szamuelly Tibor pályafutása látszólag ellenmondott.

Honnan jött Szamuelly Tibor?
Szamuelly Tibor egy fiumei napilap munkatársa volt, és ebből az ismeretlenségből őt egy klerikális sajtóorgánum emelte ki. A Katolikus Tudósító című kőnyomatos, amely később a Magyar Kurír címet vette föl, fedezte föl ebben az időben Szamuelly Tibort. Ki ismeretlen és jelentéktelen fiumei újságíró Matcsiner Emil hívására jött Budapestre és hosszú ideig, mint a klerikális körök kőnyomatos lap tudósítójának munkatársa fejtett ki újságírói tevékenységet, tartotta fenn a hírszolgálatot a kőnyomatos lap és a különböző egyházi körök ép klerikális társadalmi egyesületek között. Később ugyan merész szállóval a szociáldemokrata mozgalmakhoz csatlakozott, de ez a körülmény sem kelthette fel azt a gyanút, hogy az az ember, aki ilyen iskolát járt végig, azzá válhasson, amivé később lett.
És mégis, amikor a proletárdiktatúra alatt vezető szerephez jutott, mindenki borzalommal nézett ennek az embernek cselekedetei elé. Egy a március végén megalakult ellenforradalmi csoportnak a figyelme is elsősorban Szamuelly Tibor személye felé irányult. Már az események első szakában megállapították, hogy Szamuelly Tibor féktelen terrorja lesz a legnagyobb akadálya annak, hogy a proletárdiktatúra politikai fegyverekkel döntessék meg. Hosszas tanácskozások indultak meg arról, miként lehetne Szamuellyt ártalmatlanná tenni. Többféle fantasztikus terv merült fel Szamuelly elfogásáról, rejtekhelyre hurcolásáról, esetleg külföldre szállításáról, de a tervek mind kivihetetleneknek bizonyultak. A csoport tagjai végre arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem marad más hátra, mint SzamuellyTibor meggyilkolása.
Az ellenforradalmárok meg akarták ölni Szamuellyt. Itt átadjuk a szót annak, aki ezekben a megbeszélésekben részt vett és így módja van ennek az érdekes és nemcsak az akkori időket, hanem a későbbi eseményeket is jellemző tervezgetésnek és kísérletnek a részleteit is ismertetni.
Néhány elkeseredett ember gyűlt össze —- adja elő az események egyik résztvevője -- és e gyülekezet élén Görgey György őrnagy állott. Görgey György, aki jelenleg a testőrség parancsnoka, általában a merész elhatározások embere volt, Vezetése alatt hosszas tanácskozások és tusakodások után határozták el a vele egyetértők, hogy a legszélsőbb eszközöket is igénybe kell venni a Szamuelly Tibor tevékenysége révén várható borzalmak megelőzésére. Elhatározták Szamuelly Tibor meggyilkolását. Többféle terv merült fel a cselekmény végrehajtására: ezek közölt első helyen állott az, hogy kézigránáttal vagy pokolgéppel hajtsák végre a lettet akkor, amidőn Szamuelly cinkostársaival együtt ül. Ezt a tervet csak akkor lehetett volna végrehajtani, ha a pokolgépet abban a helyiségben helyezik el, amelyben Szamuelly hosszabb ideig szokott tartózkodni. A pokolgépet a miniszterelnökség tanácskozótermében vagy az újságírók egyesülete Rákóczi úti helyiségében azon asztal közelében akarták elhelyezni, amelynél Szamuelly naponkint étkezett.
— E terv kivitelétől elállottak, mert fölmerült az az aggodalom, hogy a robbantásnál ártatlan emberek is áldozatul eshetnek és esetleg éppen Szamuelly Tibor fog megmenekülni. Megállapították, hogy a robbantás a legnagyobb gondosság mellett sem hajtható végre úgy, hogy hatását teljes biztonsággal tehessen kiszámítani. Ezután az a terv merült fel, hogy a bombát SzamuellyTibornak az Astoria-szállóban levő szobájában helyezzék el. Az összeesküvők kinyomozták, hogy Szamuelly milyen időpontban szokott hazatérni, de erről a tervről is le kellett mondani, mert a kivitelhez olyan komplikált óraszerkezettel fölszerelt robbantóeszköz kellett volna, amely az összeesküvőknek nem állott rendelkezésükre.
-- Hosszas tanácskozások után abban állapodtak meg, hogy más eszközzel végeznek Szamuellyvel. Helyszíni szemlét tartottak az Astoria-szállóban és megállapították, hogy azon a folyosón, amelyre Szamuelly Tibor szobája nyílott, minden nagyobb nehézség nélkül ki lehetne bérelni egy szobát, amelyben előre elhelyezkedhetne a tett végrehajtója. A terv a következő volt: a
gyilkosság végrehajtására kiszemelt személy az Astoria-szállóba költözik, ahová magával viszi azokat a ruhadarabokat, amelyek segítségével pincérnek öltözhet. A kiszemelt szoba az emeleti szobapincér, illetőleg az emeleti kiszolgálószemélyzet szobájának közelében volt, és a terv szerint a gyilkosság akkor került volna végrehajtásra, amikor Szamuelly a szobapincérért csenget. A gyilkosság végrehajtójának természetesen teljesen fölkészülve kellett volna várnia ezt a pillanatot órákon át, esetleg egy egész napon vagy egész éjszakán keresztül, hogy a Szamuelly szobája felé induló szobapincért visszalökje a kiszolgáló személyzet szobájába, ennek ajtaját lezárja, vagy eltorlaszolja, és azután maga menjen Szamuelly szobájába.

Seemann főhadnagy Kecskemétről
—- A gyilkosság végrehajtására egy magát Seemannak nevező állítólagos főhadnagy vállalkozott, akiről a csoport tagjai is csak annyit tudtak, hogy Kecskemétről jött Budapestre. Tekintettel arra, hogy a kommün uralmának elején az ellenforradalmi szervezkedés a hólabda-rendszer szerint folyt, és a közvetlen kapcsolatot fenntartó személyen kívül a csoport többi tagjai sem kaptak mindig felvilágosítást a cselekményekben szerepet vállalók kilétéről, nem valószínű az, hogy a vállalkozó fiatalembernek tényleg Seemann volt a neve. Beretvált képű sovány férfi volt a vállalkozó, aki akkori életviszonyairól nemigen nyilatkozott, de annál többet beszélt albániai kalandjairól. A gyilkosságot tőrrel akarta végrehajtani, hogy a telt végrehajtása ne járjon zajjal és csak a biztonság kedvéért vett magához revolvert és kézigránátot. Ezt a két utóbbi fegyvert azonban csak végszükségben akarta igénybe venni, ha tettét idő előtt fedeznék föl és neki menekülés közben védekeznie kellene.
— A tervet pontosan kidolgozták, minden előkészület megtörtént, de a gyilkosság mégsem került végrehajtásra. Seemann főhadnagynak nem az volt az aggodalma, hogy Szamuelly Tibor meggyilkolását a feldühödött kommunisták esetleg az ártatlanok egész tömegén torolnák meg, hanem az térítette el a tett végrehajtásától, hogy nem látott elég biztosítékot arra, hogy a cselekmény elkövetése után akadálytalanul elmenekülhessen. Meg volt ugyan állapítva, hogy az Astoria-szállóból való kijutásnak nincs komolyabb akadálya, a szálló közeliben, a Magyar uccában autó is várta volna, az a hely is ki volt jelölve, ahol maszkját levethette és ahonnan biztos helyre tovább menekülhetett volna, de még mindig fennállott az a veszély, hogy az emeleti kiszolgáló személyzet kiszabadul a szobából, avagy más módon fellármázz a szállót és Seemann főhadnagyot így menekülésében megakadályozhatják.

Türelmesen várták be a kockázat nélküli időket
A hazafias felbuzdulás tehát nem tudta ellensúlyozni ezt a kockázatot és az a társaság, amely bölcs megfontolással lemondott egy emberélet elpusztításáról akkor, amidőn ez a tettes életének kockáztatását is jelentette, minden belső felbuzdulását legyűrve és elnyomva, türelemmel várta ki, hogy Szamuelly Tibor vérengzéseinek betetőzéseként saját kezével oltja ki életét. Türelemmel várták ki azt az időt, amikor a hazafias felbuzdulásból fakadó cselekmények nem jártak többé kockázattal, és amikor saját életüknek kockáztatása nem lehetett többé akadálya annak, hogy felbuzdulásukat szabadjára engedje.
Persián Ádám

"Gondolkodtatok már azon, hogy miért szerettek bele mindig nagyon hasonló karakterű emberekbe? Például egy alkoholista közegből származó nő olyan férfiba lesz szerelmes, akiről később kiderül, hogy ő is szenvedélybeteg. Zseniális tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán végig tudjuk élni, játszani ugyanazokat a hiányokat és sérelmekkel teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk ki. Ezek nem tudatos választások. Miért éppen ő a vonzó számomra? Ebben semmi misztikum nincs, hiszen a sebzett ember gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiánymotivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő. Tehát képes ráhangolódni ezekre az emberekre, és számára valóban ők lesznek vonzóak, egyszerűen azért, mert ismerősek, és már megtanult velük bánni. Esetleg azt is mondja, hogy igen, az eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de nem tudok belé szerelmes lenni. Őbelé meg azonnal beleszerettem, de nem értem, miért. Nem arról van tehát szó, hogy valaki peches és szerencsétlen, hanem arról, hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed." (Pál Feri)