A konzervativizmus

 

(Részlet Mondy Miklós görögkatolikus esperes, író 1937-ben Rozsnyón, az egykori Csehszlovákiában megjelent Beszélnek a Kárpátok című könyvéből.)

A konzervativizmus minden népnél megvan. Különösen megvan a ruszinnál. Ősi szokásaikhoz, megszokott dolgaikhoz nagyon ragaszkodik. Amikor a magyar tanácsköztársaság ki lett kiáltva, a katonai szolgálatban állóknak helyeselni, éljenezni kellett volna ezt. Így éljeneztek:

-- Éljen a magyar királyi tanácsköztársaság!...

Feledték, hogy a tüzet és a vizet pászították együvé!... Hogy jöhet egy kalap alá a kommunista köztársasági eszme és a királyság?...

Ehhez hasonló az a megtörtént eset, amikor Ferenc József Debrecenben járt mindjárt a magyar szabadság leverése után, amikor még nagyon izzó volta levegő. Feltűnt az akkor még csak császárnak, hogy senki sem éljenez. Megkérdezte ennek okát. A magyarázatot így adták meg a hivatalnokok:

-- Ha a magyar ember éljenez, nem tudja másképpen kiejteni az éljent, csak úgy, hogy hozzáteszi: Kossuth Lajos. Ezért van megtiltva minden éljenzés, nehogy Kossuth Lajos iránti szimpátiájuknak kifejezést adjanak és ünnepet rontsanak, kellemetlen órákat szerezzenek a császárnak.

 

 

 

Egy régi fotó Rahóról

 

A fotó 1942-ben készült a kárpátaljai Rahón a Budapest hotel (ma Hotel Európa) előtt.

Forrás: Fortapan.

Sokszor élveztem a tanulást

 

 "A kis székely faluban, ahol édesapám anyjának a családja élt, és amely falunak a nevét magam is viselem, az iskola kapuján van egy fába vésett felirat: "A tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek." E gondolat szerint neveltek engem is. Emlékszem, amikor körülbelül hétéves voltam, és valami iskolai dolgozatot böngésztem, próbáltam ritmusban énekelni a feladatot. Édesapám, aki rendszerint tudta, mit beszél, rám szólt: "Ne keverj munkát mulatsággal! A kettő nem megy együtt."

Azt hiszem, azért emlékszem erre az esetre, mert ez volt az első alkalom, amikor biztos voltam abban, hogy a felnőtteknek sincs mindig igazuk. A saját tapasztalatomból tudtam, hogy munka és élvezet együtt is járhat; hogy a tudás gyökereinek nem muszáj keserűnek lenni. Sokszor élveztem a tanulást, és éreztem, hogy amikor a tanulásban örömömet leltem, minden megmaradt a fejemben, viszont amit unalmas volt tanulni, azt hamar el is felejtettem." (Csíkszentmihályi Mihály)

 

Kulák volt az apám

 

Fürdői levél

 Megjelent: Nyírvidék, 1882.07.30.)

 

Szolyva-Hársfalva 1882. júl. 24.
Tekintetes szerkesztő úr!
Hajnalban Munkácson kocsira ültem a vadregényes és sokaktól dicsért szép fekvésű Hársfalvát meglátogatandó. Az országút baloldalán a történelmi nevezetességű Munkács vára fekszik egy hegy csúcsán. Az utazót különös érzelem foglalja el, midőn arra a földre lép, hol ősatyáink legeslegelőször összegyűltek a vándorlás és annak viszontagságait kipihenendő. A várnak alapítója Korjatovits Theodor litváni herczeg volt 1352-ben, akit első Lajos munkácsi herczeggé tett. 1632-ben Munkács Rákóczy család birtokába jött. Itt tartotta menyegzőjét özv. Rákóczy Ferenczné Tökölyi Imrével 1682-ben. 1688-ban Caraffa bevette a várat és Zrínyi Ilonát fogolyként vitte Bécsbe. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz hatalmába ejté, Munkács és környéke, a várat kivéve, — 1726-ban Schönborn Lothar Ferencz gróf birtokába jutott és mai napig a Schönborn család uradalmát képezi.
A vár most állami fegyház. Ennyi Munkács és várának történelméből.
Munkácsról kiindulva észak-felé az út Hársfalváig hegyek közt vezet, melynek alján a Latorcza habjai hömpölyögnek. A hegyszoros, mely a vereczkei szorosnak kezdetét képezi, minél tovább haladunk, annál szűkebbé válik. A Polonina Borsva hegységről lezuhanó Latorcza a völgyben fölveszi a habzó Vicsát és a hegység zegzug alján Munkács felé siet. Abban a majdnem kerekded völgyben, hol a Latorcza a Vicsával egyesül, fekszik Hársfalva fürdő. Hársfalvától északra fekszik a szolyvai hegység, melynek legmagasabb csúcsa a Stoy 1679 méter, ez örökös hóval fedett.
Hársfalva vadregényes fekvése, égfelé nyúló kékes hegységeivel, melyeknek csúcsai a hótól csillognak, fölülmúlta várakozásomat. Egy ösvény a Latorczán keresztül vezeti az utast a közel hegységben lévő szolyvai savanyúvíz forráshoz. Itt láthatjuk a palaczktöltés manipulációját és megkísérelhetjük, aki akarja, hogyan történik a megfúlás a szénsavban, ha fejünket azon kádszerű nyílásba dugjuk, mely a forrást fedi.
A vereczkei úton nem mesze Zsdenyovától láthatni Válker angol tábornok sírját. A fürdőhely sétányait sudár és terebélyes hársfák képezik, melyeknek üdítő illatja balzsamként hat a betegre. A víz kellemes és jó. A fürdői élet olyan, mint rendesen fürdőben szokott lenni. Tarkabarka csoportozata a vendégeknek magára vonják az ember figyelmét. Itt diskurál és gesztikulál egy csapat vereczkei, máramarosi czopflos, kaftános zsidóatyafi, egy másik helyen sápadt fiatalemberek nagyban udvarolnak sápadt kisasszonyoknak annyira, hogy el is felejtik a vízivást. A sétányokon némán csendesen kísértetekként járnak a betegek télikabátokban, kendőkben, fel és le, kezükben kétfülű lábatlan pohárral. Reggel itt a levegő hideg 6—7 órától, aztán élénkül a fürdőhely. Gönczi jól szervezett bandája rákezdi az örök szép zengzetes magyar nótákat úgy, hogy a betegek léptei is sebesednek. De azért ne higgye az ember, hogy itt csak betegek vannak. Jönnek ide a vidékről életrevaló pirospozsgás képű kisasszonyok és fiatalemberek is. Rendeznek jótékony bálokat, tánczmulatságokat. Ilyenkor a beteg is kirúg a hámból és eljárja a kállai kettőst. Persze, hogy arra aztán a fürdő derék orvosa — kissé szemet huny, míg tudja, hogy meg nem árt.
A lakások, az élelmezés általában jó, úgyszintén a fürdő adminisztrácziója is mindenben kielégítő.
Most rendeznek tánczmulatságot a szolyvai kisdedóvó javára; a t. szerkesztő úr szíves engedelmével majd közölni fogom eredményét.
Kiváló tisztelettel:

 Schönbrunn Zsigmond.

A képen: Hársfalva (Nelipino) a XX. század elején.

Forrás: Wikipédia.

 

FELDMÁR ANDRÁS - MORZSÁK - MINDIG VAN REMÉNY

 

Gombatermesztés házilag