Bénító összegek

Volt nekünk egy szenzációs vizes VB-nk, amely ismét összekovácsolta az ország nagyobb részét. Azért a nagyobb részét, mert a fanyalgók persze ismét megjelentek, de nem zavartak sok vizet. És azért ismét, mert legutóbb labdarúgóink franciaországi VB- szereplését kísérte ilyen eufória.

Teljesen kézenfekvő, hogy sokan összehasonlították a két eseményt, már ami nemzeti örömszerző hatásukat illeti, miközben megállapították, mily igazságtalanság, hogy miközben itt a világbajnoki érmeknek örült ennyire a magyar (vagy még azoknak sem), a focistáknál már az is nemzeti orgazmust váltott ki, hogy továbbjutott a csapat a selejtezőcsoportból.

El lehetne intézni ezeket az összehasonlítgatásokat egy kézlegyintéssel, mondván, a foci az mégiscsak foci, de nagyon rosszul tennénk, mert továbbgondolva a dolgokat, sokat okulhatnánk belőle. Persze, nem nekünk kellene ezt végiggondolni, hanem annak, akik ezért kapják a fizetésüket. És vannak szép számmal.

Azonnal kiderülne például, hogy a magyar foci és az úszás között az a legnagyobb különbség, hogy az utóbbiban csak a teljesítményért jár fizetség. Itt ugyanis legalább válogatott-közelbe kell kerülni ahhoz, hogy értékelhető összeg üsse a versenyző, az edző markát. Persze, itt is lehet súlyos tízmilliókat keresni, csak ahhoz meg kell verni legalább a fél világot. És nem lehet kamuzni. Egy úszó nem mondhatja, hogy elcsalta a bíró, hogy rossz volt a pálya, hogy ő legalább akart. Mert ott ketyeg a stopper és az kegyetlen dolog.

A foci, persze, egészen más. Egyre gyakrabban hallhatunk arról, hogy az NBI-ben havi kétmillió alatt már nem találunk focistát, és hogy, mivel valós teljesítmény nélkül is nagyon jól meg lehet élni, igazából semmi sem motiválja a játékosokat.  Így a nagy pénzek valósággal megbénítják őket. Már tisztelet a kivételnek. Legutóbb Vladan Csukics, a Fradi most visszavonult légiósa beszélt erről.

Persze, teljesen logikusan „járnak” ezek a pénzek ebben az első osztályban, ha sokszor még a legalsóbb szinteken is fizetnek a játékosoknak. Úgy hírlik, ez még a megye III-ban is előfordul, ahonnan már ki sem lehet esni.

Na, ezt kellene megszüntetni, de sürgősen és legalább az NBIII-tól lefelé megtiltani bármilyen pénzkifizetést. „Fővesztés” terhe mellett. Akkor talán elindulna valami megtisztulás, elválna a búza az ocsútól, akarom mondani, a profi az amatőrtől. Persze, mint már említettem, azoknak kellene ezt végigcsinálni, akik ezért kapják a fizetésüket.