-- Tisztelt
kartársak! Ezennel megnyitom mai értekezletünket. Mint az köztudott, a
kormánydöntés értelmében minisztériumunk is jelentős leépítést kénytelen
végrehajtani. Biztos vagyok abban, hogy találunk valami humánus megoldást,
mellyel mindenki jól jár. Fel is kérem Kovács osztályvezető urat, ismertesse
javaslatait arra vonatkozóan, hogy kik lesznek azok a kollégák, akiktől
hamarosan megválunk.
-- Nos,
tisztelt kollégák, sok álmatlan éjszaka és tépelődés után, a következő
javaslatot teszem. Én azt mondom, hogy építsük le Gizikét a könyvelésről, mert
munkásőr volt az apja, a bögyös Macát a kommunikációról, mert az utóbbi időben
csapnivaló kávét főz, meg a kopasz Józsit a karbantartóktól, mivel csak néhány hónapja
került ide, így neki nem kell végkielégítést fizetni. Illetve, mindenképpen ki
kellene már rúgni ezt az özvegy Skiglhoffer Károlynét, mivel a rendszerváltás
óta nem jár be a minisztériumba, ami mégiscsak tarthatatlan.
-- Nos,
kedves kartársak, kinek van ehhez hozzáfűzni valója? Elvégre, én még új vagyok
itt, maguk meg évek óta ismerik ezeket az embereket. Tessék, államtitkár úr!
-- Hát,
azért ne együk olyan forrón azt a kását, mert kiöntjük a fürdővízzel a
gyermeket, és járt utat járatlanért el ne hagyj! Mert lehet, hogy a Gizikének
munkásőr volt az apja, de ki az apósa? Na, ki? Hát Ödön bácsi, aki Csobánc
megyében a vállán vitte az egész választási kampányunkat. Hol lennénk most Ödön
bácsi nélkül? Ezt ezzel a családdal egyszerűen nem lehet megtenni.
A bögyös
Macával is nagyon kell vigyázni. Mert igaz, hogy pocsék kávét főz, meg már a
bögye sem a régi, de tudjátok, hol dolgozik a férje? Hát az ügyészségen. Most
vesszünk össze az ügyészséggel, ebben a vizsgálódós világban? Szó sem lehet
róla!
-- Akkor már
nem maradt csak a kopasz Józsi.
-- Hát
elvben, miniszter úr, elvben. Mert ugyan csak néhány hónapja került hozzánk, de
mért vettük fel karbantartónak? Mert a kampány idején hónapokig ingyen
ragasztotta a plakátokat. Egyébként, a kirúgása még diplomáciai bonyodalmakat
is okozhatna, mert másodállásban pálinkafőzésre tanítja a gaboni nagykövetet.
Már mondtam is neki, hogy szólhatna egy jó szót az érdekünkben.
-- Hát ez
hallatlan! Akkor legalább ezt az özvegy Skiglhoffernét küldjük el. Húsz év
alatt nem tűnt fel senkinek, hogy ez a nő be sem jár a munkahelyére, de közben
kapja a fizetését? Tanácsos úr, mit tud maga erről?
-- Miniszter
úr, a helyzet nem ilyen egyszerű. Igaz, hogy ez a nő húsz éve nem jár be a
minisztériumba, de korábban húsz évig volt itt személyzeti vezető, és még
mindig van egy szekrénye.
-- Miféle
szekrénye?
-- Hát egy
páncélszekrénye, és csak neki van hozzá kulcsa. Mellesleg megjegyzem, hogy az
ön elődje egyszer már ki akarta rúgni ezt a nőt, be is hívatta.
-- És?
--
Skiglhofferné elővett a szekrényből egy dossziét, a miniszter úr beleolvasott,
elsápadt, és azt mondta: „Sajnálatos tévedés történt, kedves asszonyom, ön egy
pótolhatatlan munkaerő.”
-- Jó, akkor
mi legyen a leépítéssel?
-- Már
engedelmet, miniszter úr, de nekem támadt egy ötletem. Tudja, van nekünk egy
háttérintézményünk, mely olyannyira titkos, hogy senki sem tudja, mivel
foglalkozik.
-- Miféle
háttérintézmény?
-- Hiszen
tudja, ez a Nemzeti Közérzetjavító Igazgatóság. Mi lenne, ha ezeket az
embereket a minisztériumból kirúgnánk, és nyomban átvenné őket a
háttérintézmény. Még költözniük sem kellene, ugyanannál az íróasztalnál
ülnének, csak máshonnan kapnák a fizetésüket. Nálunk meg javulna a statisztika.
-- Egészen
zseniális ötlet, osztályvezető úr! De mi lesz, ha egyszer feltűnik valakinek ez
az intézmény, és majd ott is létszámcsökkentést követelnek.
-- Semmi
gond, miniszter úr, akkor majd valamennyien kiváltják a vállalkozói
igazolványt, kiszervezzük a tevékenységüket, és ülnek tovább ugyanannál az
íróasztalnál.
--Na,
látják, uraim, mondtam én, hogy találunk valami humánus megoldást, amivel
mindenki jól jár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése