(Megjelent Nyírvidék,
1867.10.12.)
Nincs jó cseléd! Így kiált föl mindenki városon és falun, ki cselédet tart, és tökéletes igaza van mindenkinek; mert igen kevés kivétellel, cselédeink dologtalanok, hanyagok, hűtlenek és követelők, a cselédség annyira demoralizált, hogy évtizedek szükségeltetnek azt javíthatni.
A cselédek romlottságának egyedüli oka pedig a Bach-rendszer; mert azon sok czivilizátor, ki seregestül hazánkba tódult, a cselédséget csak hónapszámra fogadta, s annyi fizetést adott, a mennyit kért, sőt gyakran történt, hogy többet Ígért, mint a mennyit a cseléd kért. — És miért ? Mert,a hónap letelvén, sokan közülük a jó cselédnél kifogást igyekeztek találni, hogy elbocsájt- hassák, mivel eleintén, míg még zsebjök még nem telt, nem volt miből azt fizetni, — s így igen kényelmes volt a cseléd által magát kiszolgáltatni, nem fizetni s attól megszabadulni. — Az elbocsátott cseléd hely nélkül lévén, kénytelen volt dologtalanul csavarogni; s mit szül a tétlenség? Arra úgy hiszem nem szükséges felelni; mert tapasztaljuk naponta, főkép a nőnemnél.
Így volt az eleintén a városokban, — de később a falusi cselédség is iparkodott városba nyerni szolgálatot, mert sokkal több bért kapott itt mint ott, sokaknak még hajlamok is volt a tétlenségre s így mint egy járványos betegség, majdnem általánossá lett a hónapos cseléd-szegődtetés, s hogy cselédet itten kaphassunk, kénytelenek voltunk ugyanannyit fizetni vagy még többet is, mert már falura menni sem akart, és cseléd nélkül még sem lehettünk, miért is akár jót akár rosszat kénytelenek voltunk megfogadni.
— A sok kiosztott cselédkönyv és szigorú cseléd-rendszerek mellett cselédeink napról napra jobban romlottak el.
Mindezeket megkoronázta a cselédek büntetése: ha t. i. valaki panaszra ment a rendőrséghez, vagy a Bezirksamthoz, hogy a cselédje szófogadatlan, hűtlen és goromba; rendesen a cselédnek volt igaza, vagy ha az nem is, úgy már nagy büntetés volt, ha a hivatalban le nem ültették, önözgették s legfeljebb meg- pirongatták, helyére visszaparancsolták, s ez által még szófogadatlanabb, restebb és gorombább lett a cseléd, mert nem volt mitől félnie.
— Ez rövid története annak „miért nincs jó cseléd“.
Ezen járványt gyógyítani önérdekünk,
— fölhívjuk az illető hatóságokat, erélyes eszközökhez nyúlni, — hogy ismét a régi jó időkbeli cselédeket képezhessünk; de nem csak a hatóságokat, hanem mindenkit fölkérünk, ki cselédet tart, hogy segédkezet nyújtson e baj orvoslására.
Nincs jó cseléd! Így kiált föl mindenki városon és falun, ki cselédet tart, és tökéletes igaza van mindenkinek; mert igen kevés kivétellel, cselédeink dologtalanok, hanyagok, hűtlenek és követelők, a cselédség annyira demoralizált, hogy évtizedek szükségeltetnek azt javíthatni.
A cselédek romlottságának egyedüli oka pedig a Bach-rendszer; mert azon sok czivilizátor, ki seregestül hazánkba tódult, a cselédséget csak hónapszámra fogadta, s annyi fizetést adott, a mennyit kért, sőt gyakran történt, hogy többet Ígért, mint a mennyit a cseléd kért. — És miért ? Mert,a hónap letelvén, sokan közülük a jó cselédnél kifogást igyekeztek találni, hogy elbocsájt- hassák, mivel eleintén, míg még zsebjök még nem telt, nem volt miből azt fizetni, — s így igen kényelmes volt a cseléd által magát kiszolgáltatni, nem fizetni s attól megszabadulni. — Az elbocsátott cseléd hely nélkül lévén, kénytelen volt dologtalanul csavarogni; s mit szül a tétlenség? Arra úgy hiszem nem szükséges felelni; mert tapasztaljuk naponta, főkép a nőnemnél.
Így volt az eleintén a városokban, — de később a falusi cselédség is iparkodott városba nyerni szolgálatot, mert sokkal több bért kapott itt mint ott, sokaknak még hajlamok is volt a tétlenségre s így mint egy járványos betegség, majdnem általánossá lett a hónapos cseléd-szegődtetés, s hogy cselédet itten kaphassunk, kénytelenek voltunk ugyanannyit fizetni vagy még többet is, mert már falura menni sem akart, és cseléd nélkül még sem lehettünk, miért is akár jót akár rosszat kénytelenek voltunk megfogadni.
— A sok kiosztott cselédkönyv és szigorú cseléd-rendszerek mellett cselédeink napról napra jobban romlottak el.
Mindezeket megkoronázta a cselédek büntetése: ha t. i. valaki panaszra ment a rendőrséghez, vagy a Bezirksamthoz, hogy a cselédje szófogadatlan, hűtlen és goromba; rendesen a cselédnek volt igaza, vagy ha az nem is, úgy már nagy büntetés volt, ha a hivatalban le nem ültették, önözgették s legfeljebb meg- pirongatták, helyére visszaparancsolták, s ez által még szófogadatlanabb, restebb és gorombább lett a cseléd, mert nem volt mitől félnie.
— Ez rövid története annak „miért nincs jó cseléd“.
Ezen járványt gyógyítani önérdekünk,
— fölhívjuk az illető hatóságokat, erélyes eszközökhez nyúlni, — hogy ismét a régi jó időkbeli cselédeket képezhessünk; de nem csak a hatóságokat, hanem mindenkit fölkérünk, ki cselédet tart, hogy segédkezet nyújtson e baj orvoslására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése