Édes, drága kislányom!
Nagy-nagy örömmel olvastuk az e-mailedet, mely
szerint ott, a messzi távolban találtad meg életed párját és össze kívántok
házasodni. Annál is inkább, mert az egész falu megnézte a fényképeket, és
megállapította, hogy a te
Edwardod igazán jóképű férfi, roppant elegáns, kár,
hogy Angliában született, mert itthon még celeb is lehetne belőle. Irigykedett is
az a kényes Széphelyiné, hogy a fene essen belé!
Egészen felbolydult a falu, amikor elmondtam,
hogy hamarosan hazajöttök, sőt, talán itt lesz az esküvő is. Apád azonnal elindult,
hogy vegyen még két disznót, hízó ugyan nem volt, de összetalálkozott
keresztapáddal, aki közölte: erre a nagy hírre most azon nyomban meg kell kóstolni
az újbort, mivel csak így tudja felfrissíteni az angol nyelvtudását. Annak ellenére,
hogy a bor még ki sem forrt, tisztára úgy nézett ki, mint a tejeskávé, apád
teljes mértékben egyetértett vele, mert mit meg nem tesz az ember a
gyermekéért. Így aztán hízót nem talált, de estére a két disznó az meglett.
Az biztos, hogy keresztapád akkor már perfekt
beszélt angolul. Pontosabban, csak angolul beszélt, mert én nem értettem belőle
egy szót sem. El is hívtam Ancika tanár nénit, hogy fordítsa le. Azt mondta,
szerinte is angol, de nem nagyon érti, mert ez walesi tájszólás. Annyi lejött
belőle, hogy keresztapádnak igen nagy gusztusa lenne a tanár nénire, mert
megfogta a farát.
Az esperes úr nyakamba borult az örömhírre,
de megkérdezte, hogy nem református-e véletlenül Edward, merthogy ez Angliában
elég gyakori. Amennyiben ez lenne a helyzet, sürgősen térjen át a katolikus
hitre, mivel az esperes úr így meg nem esket titeket, az hétszentség.
Persze, ez részletkérdés. Viszont a nagypapa
azt kérdezte, tud-e már a vőlegényed magyarul, mert addig nem mehetsz hozzá. Ő
ugyanis szeretne vele alaposan elbeszélgetni, mégiscsak tudni szeretné, hogy
kihez adja az unokáját. Ha esetleg még nem beszéli tisztán a nyelvünket,
okvetlen tanulja meg, mire hazaértek!
Na de, ez a legkevesebb, ennyit igazán
megtehet érted, ha szeret! Viszont az igazgató úr azt kérdezte, hogy véletlenül
nem kommenista-e a fiatalember családja, mert ő biztosan tudja, hogy Angliában
ilyenek is vannak. Mai napig nem érti, mondta, hogy a királynő hogy tűri meg
őket, miként férhetnek el ezek egy országban. Úgy, hogy jó lenne, ha
politikailag is tisztázná magát.
Másnap aztán eljött az Asztalos Józsi. Tudod,
aki a gimnáziumban annyira odavolt érted. Mondta, hogy mennyire örül, meg hogy
te aztán igazán megérdemled a boldogságot, mert ki, ha nem te. De a végén
kibökte, hogy lesz itt egy kis probléma, mert azt mondja, hogy Angliában
baloldali a közlekedés. Aztán hazajöttök, ne adj isten, beültök az autóba, és
Edward nekimegy az első fának. Ezért, mondta ő, addig hozzá ne adjunk, amíg meg
nem szerzi a magyar jogosítványt. Ja, ha el felejtettem volna, Józsi éppen
gépjármű-oktató.
Egyébként ezek mind apró részletkérdések, mi
valamennyien örülünk a boldogságotoknak és türelmetlenül várunk mindkettőtöket.
Viszont jó lenne, ha felkészítenéd egy kicsit a helyi viszonyokra, hogy kivel
kell jóban lenni és kivel nem. Beletettem a levélbe néhány fényképet. A
Kudletyákné képét azért húztam át feketével, mert még véletlenül sem kell neki
köszönni, jobb, ha messziről elkerüli. Ez a nő mindenre képes. Annak idején
szegény apádat is… A polgármester úr fényképére viszont a szép piros szívet
rajzoltam. Ebből tudni fogjátok, hogy vele kezet is kell fogni, szépen, mosolyogva.
Szóval, nagyon várunk már titeket. Ezt a
néhány apró problémát pár hét alatt biztosan megoldjátok. Tudom én, hogy a
szerelem ereje mindet legyőz!
Sokszor csókol:
szerető anyád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése