"Mi érzelmi analfabéták
vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem
gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és
Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják,
de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se
másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre,
megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most
ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell
megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről,
magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz
lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy
lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira.
Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit." (Ingmar Bergman, svéd filmrendező).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése