Szása és
Iván több évi utánjárás után egy békedelegációval kijut a Szovjetunióból Párizsba.
Városnézés közben egy lottózóban vesznek egy szelvényt, kitöltik, s másnap -
csodák csodája - hatalmas összeget nyernek. Teli táska pénzzel mennek a
belvárosba, s tanakodnak, mire költhetik a hatalmas összeget.
Meglátnak
egy autószalont, fényes kocsi a kirakatban. Bemennek, megkérdezik, mennyi
előleggel vehetnének kocsit, s körülbelül hány év múlva kapnák meg, ha
előjegyzik.
- Na, de
uraim - mondja a kereskedő -, ha kifizetik, már vihetik is. Milyen színt
szeretnének?
Mennek
tovább, egy utazási irodába.
- Van a
kirakatban egy sorrentói üdülésről szóló plakát. Istenem, Gorkij elvtárs is ott
nyaralt! Ha most leelőlegeznénk és kitöltenénk a kérdőíveket, megírnánk a
kérvényt, körülbelül mikor utazhatnánk oda?
- Kérdőív?
Kérvény? Ugyan, uraim! Ha kifizetik az utat, máris kivisszük önöket a
repülőtérre, és elkezdhetik a sorrentói nyaralást.
Kint az
utcán Iván értetlenül kérdezi Szásától:
- Te Szása,
mikor is volt itt forradalom?
- Kétszáz
éve.
Iván a fejét
csóválja:
- És még
mindig nem tudtak rendet csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése