Taktikai húzás

Pendelyes Jóskának, Zajossomorja polgármesterének nem volt szerencséje. Az igaz, hogy a település lakossága szinte egy emberként választotta meg posztjára, ami nem kis elismerés a mai dirib-darab világban, ám kapott maga mellé egy olyan képviselő-testületet, melynek többsége megfojtotta volna őt egy kanál vízben.

Persze, egy darabig még bizakodott. Elsöprő lendülettel dolgozta ki egymás után az előterjesztéseit, melyeket aztán a képviselők, annak rendje,s  módja szerint lesöpörték az asztalról. Annyira belejöttek a vétózásba, hogy már ösztönösen emelték a kezüket a „nem” -re. Egyszer, csak úgy próbaképpen azt javasolta, hogy növeljék a kétszeresére a saját tiszteletdíjukat, de még ezt is leszavazták. Csak akkor jöttek rá, hogy mit utasítottak vissza, amikor mindez jegyzőkönyve került, de akkor már ihattak rá hideg vizet.

Miközben a férfiak nyíltan csatároztak, a feleségek amolyan mézes-mázos, félig barátnői, félig vetélytársi viszonyban voltak. Gyakran összejártak, megvitatták az ügyes-bajos dolgokat, de ez inkább csak ürügy volt arra, hogy megpróbálják befeketíteni a másik élete párját. Persze, taktikusan, diplomatikusan, néhány sejtelmesen elejtett megjegyzés révén.

Egyre közeledett a költségvetés beterjesztésének napja, márpedig a polgármester jól tudta, azt a büdös életben nem fogják megszavazni. Ha viszont nincs költségvetés, előbb-utóbb leáll az intézmények működése. Így pedig akár meg is lehet buktatni a falu első emberét.

Jóska felesége, Zsófia asszony agyafúrt nőszemély volt, nem minden ok nélkül rebesgették a faluban, hogy igazából ő irányít mindent a háttérből.

-- Te csak ne törődj semmivel, édes uram, én majd mindent elintézek – mondta a férjének, miután az elpanaszolta gondját-baját. – Csak arra kérnélek, hogy az ülést este kilenc előtt el ne kezdjétek, és legalább éjfélig halogasd a döntést.

Úgy is lett, ahogy az asszony javasolta. A képviselők ugyan egy kicsit csodálkoztak a kései időponton, de hamar beletörődtek, mert már előre dörzsölték a tenyerüket: most aztán alaposan megleckéztetik a polgármestert.

Az ülés meglehetősen vontatottan haladt. Ám nem lehetett a végtelenségig húzni az időt, úgy éjjel 11 óra tájban mégis csak be kellett terjeszteni a költségvetési javaslatot. Néhányan azon nyomban elutasították volna, de Jóska felkérte őket, hogy mintegy okulásul a jövőre nézve, mondják el részletesen a kifogásaikat. No, ezekben aztán nem volt hiány.

Kiss Gébics Gábor, az ellenzék vezére azt vetette a Jóska szemére, hogy túl sok pénzt költene fejlesztésre, ahelyett, hogy a hátrányos helyzetűeket támogatná. Kiss Gébics Edömér, a másik hangadó – egyébként az előtte szóló testvérbátyja --, tűrhetetlennek tartotta, hogy túl sokat szánnak segélyezésre, ami nem old meg semmit.

Ahogy éjfélt ütött az óra, nyílt az ajtó, belépett rajta Kiss Gébics Gábor hites felesége, méghozzá vérben forgó szemmel, s úgy hazapenderítette az urát, hogy meg sem állt volna a Tiszáig, ha nem fogja meg a töltés. Néhány perc múlva aztán Kiss Gébics Edömért is kirángatta a neje az ülésteremből. Az ellenzék így kisebbségben maradt, és két perc alatt sikerült elfogadtatni a költségvetést.

-- Hát, ezt hogy csináltad? – kérdezte otthon Jóska a feleségétől.

-- Egyáltalán nem volt nehéz – mosolygott hamiskásan az asszony. – Csak felhívtam éjfél előtt a két asszonyt, és elpanaszoltam, hogy amilyen züllött vagy, az ülés után el akarod vinni a képviselőket a Marihoz, egy görbe estére. Épp azért vagytok ilyen sokáig. A többi már ment, mint a karikacsapás.