Megy a vonat a kommunizmus felé, amelyen Lenin elvtárs a masiniszta. Viszonylag rövid út megtétele után előrerohannak az utasok a vezérlőállásba.
- Lenin elvtárs, elfogyott a fűtőanyag, hogy jutunk így el a kommunizmusba?
- Elvtársak, a gőzös kazánjába dobálják be ruháikat, az is éghető, így is tovább tudunk haladni.
Az utasok leszórják ruháikat, elégetik, ám ez kevésnek bizonyul.
- Lenin elvtárs, már megint leálltunk. Mit tegyünk? Hogy jutunk így el a kommunizmusba?
- Elvtársak, az önöknél lévő élelmiszer is éghető anyag, dobálják be a kazánba!
Kis idő múlva újra mennek:
- Lenin elvtárs, az élelem is elfogyott és megint leálltunk!
- Na, elvtársak - mondja Lenin -, akkor nincs más hátra, mint a mögöttünk lévő talpfákat is fel kell szedni.
Ám a talpfák gyorsabban fogynak, mint amennyit a gőzös kazánja eszik. Kisvártatva megint lefulladnak. Az utasok megint mennek:
- Lenin elvtárs, nincs élelmünk, éhezünk. Nincs ruhánk, fázunk. Előre jutni nem tudunk, de vissza se tudunk menni, mert felszedtük a mögöttünk lévő talpfákat. Mit csináljunk, hogy eljussunk a kommunizmusba?
- Most már semmit. Megérkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése